Mit is jelent ez a furcsa elnevezésű SLO betegség kutyákban?
Az SLO egy jelenleg ismeretlen oktanú, gyulladásos megbetegedés kutyákban, mely egy vagy több lábvég karmainak deformitásaiban, töredezésében, leválásában nyilvánul meg. A “dystrophia” szócska a rendellenes karom-alakulásra, míg az “onychomadesis” a karmok leválására utal.
A betegség kialakulásának hátterében korábban autoimmun reakciót sejtettek, de az utóbbi időben egyre hangsúlyosabbá válik az az álláspont, hogy nem egyetlen immunológiai betegségről beszélünk, hanem inkább egyfajta ún. “reakciós mintázatként” tekintünk erre a kórképre. Ez azt jelenti, hogy számos belgyógyászati, parazitás, immunológiai, gyulladásos megbetegedések vagy akár túlérzékenységi reakciók is kialakíthatják ezt az igen különleges és sokszor a tulajdonosok számára érthetően ijesztő karombetegséget.
Egyes fajták, mint a németjuhász és a gordon szetter hajlamosabb a betegség kialakulására, de bármely fajta érintett lehet. A szakállas/ bearded collie esetében örökletes/ genetikai okokat is sejtenek a háttérben.
Leggyakrabban 2-6 éves kor között számíthatunk a kialakulására, de bármely életkorban megjelenhetnek a tünetek.
Milyen tünetekben nyilvánul meg az SLO kutyákban?
Legtöbbször teljesen logikusan a tulajdonosok valamilyen trauma következméynének gondolják a karmok hirtelen beszakadását, majd a lábvég nyalogatása, a karom érzékenysége, az érintett végtag kímélése, sántasága tűnhet fel, ami miatt az állatorvost felkeresik.
Ezeknél a kutyáknál azonban nem csupán egyszeri ilyen esetről van szó, hanem rendszeresen megismétlődő visszatérő problémáról, melyben sokszor egy lábvégen több karom vagy később mind a négy lábvég több karma is érintetté válhat.
A karmok beszakadását ezekben az esetekben az okozza, hogy a karmokon növekvő szaruréteg ezeknél a kutyáknál gyenge és sokszor már sérült. A karmok a normális anatómiai állapotoktól eltérően eleve deformáltan növekednek, töredezettek, tompa fényűek lehetnek és sokszor rendellenes túlnövekedésük is megfigyelhető. Ezek a rendellenességek pedig a traumás behatások szempontjából semmiképpen nem kedvezőek (beakadhatnak, beszorulhatnak a séta vagy járás közben, nagyobb futás vagy terhelés hatására). A beszakadt és levált karmok gyakran véreznek, kifejezetten erős fájdalmat okozhatnak az állatnak.
További problémát vethet fel, hogy a lábvég és a karmok is a környezettel (talajjal, sárral stb.) való közvetlen érintkezés következtében sokkal hajlamosabb be- és felülfertőződni a sérülések következtében. A bakteriális (pyoderma) és esetenként gombás (dermatophytosis) fertőzések a folyamatot súlyosbíthatják, a fájdalmat és a gyulladást erősítik.
A beszakadt és rendellenesen betört karmok a karomágy területére is nyomást gyakorolnak, így itt is sokszor találkozunk következményes karomágy-gyulladással és akár gennyes-véres váladékozással is ezeken a területeken.
A levált karmok helyén a későbbiekben is jellemzően deformált, egyenetlen felületű, puhább és jóval sérülékenyebb karom nő vissza.
Jó hír ugyanakkor, hogy ennél a betegségnél kizárólag a karmok érintettek- semmilyen más bőrfelület, testrész vagy belső szerv elváltozása nem társul a kórképhez!
Hogyan lehet diagnosztizálni az SLO betegséget?
A kizárólag csupán a karmokat érintő bőrgyógyászati betegségek köre meglehetősen szűk, így a diagnózis a tünetek alapján mindenképpen gyanítható kell legyen. Ugyanakkor a biztos diagnózis felállítása és a háttérben esetleg meghúzódó egyéb betegségek felderítése érdekében szövettani mintavétel indokolt.
Sajnos a levált karomrész beküldése hasonló vizsgálatra nem kecsegtet semmilyen diagnosztikai eredménnyel, ezért a szövettanhoz legalább egy érintett teljes karom (utolsó ujjperc) beküldése, amputációja lenne ideális. Amennyiben az 1. ujj vagy a farkaskarmok érintettek, ezeknek az eltávolítása jár kevesebb komplikációval a lábvég terhelhetősége szempontjából.
Vannak sebészi egyéb technikák, melyek megpróbálják elkerülni a teljes karom eltávolítását, ilyenkor csupán egy kisebb terület kerül kimetszésre a karomból és a karomágy egy területéről.
Ezek a beavatkozások érthetően fájdalmasak és kellemetlenek, komoly fájdalomcsillapítást és kötözést is igényelnek, amputáció esetén ráadásul véglegesek, így sokszor a klinikai kép alapján és egyéb kiegészítő vizsgálatok (vérvétel, ultrahang, tápváltás stb.) segítségével próbáljuk meg a diagnózist felállítani.
Hogyan gyógyítható az SLO betegség?
Nagyon fontos a diagnózis felállításánál figyelembe vennünk, hogy egyéb betegségek következménye is lehet a karmok leválása:
- parazitás betegségek (pl. kullancs-terjesztette vérparaziták jelenléte)
- szervezetbeli súlyosabb gyulladás
- érgyulladások
- belgyógyászati és hormonális betegségek
- tápallergia
- vitamin- vagy nyomelem-hiány
- autoimmun betegségek stb.
Így először ezeknek a lehetőségét szükséges kiegészítő vizsgálatokkal kizárnunk. Amennyiben bármelyik betegség beigazolódik, azok célzott kezelése szükséges a karmok állapotának javításához!
Sok esetben azonban nem találunk semmilyen kiváltó okot a háttérben, ilyenkor az alábbi kezelések segíthetnek a karomelváltozások hosszú távú enyhítésében:
- Az érintett karom/ lábvég rendszeres fertőtlenítése (langyos fertőtlenítőszeres lábáztatás), szükség esetén antibiotikum kezelés, ha indokolt
- A sérült karom/ lábvég védelme (kötés felhelyezése, mozgáskorlátozás), tisztán tartása és szükség esetén gallér viselés a nyalogatás, rágcsálás elkerülése érdekében
- A karmok tartós védelme: rendszeres karomvágás (2 hetente!) vagy reszelés a traumák elkerülése érdekében
- Bőrtápláló készítmények (omega 3/6 zsírsavak EPA) többszörös adagban (számos állatgyógyászati készítmény kapható erre a célra)
- B-3 vitamin kiegészítés
- E-vitamin kiegészítés
- Szükség esetén fájdalomcsillapító gyógyszerek
- Immunrendszert befolyásoló és/ vagy gyulladáscsökkentő gyógyszeres készítmények: tetraciklin/ doxyciklin, prednizolon, ciklosporin, azatioprin (bár legtöbbször a fenti készítmények is elegendőek és nem szükséges erősebb gyógyszereket alkalmaznunk a kezeléshez)
A karmok kifejezetten lassan regerálódnak, ezért nagyon türelmesnek kell lenni a javulási folyamatok tekintetében! Legtöbbször 3-6 hónap szükséges ahhoz, hogy a növekedésük beinduljon és a karmok stabilizálódhassanak.
Azt is fontos tudni, hogy az újonnan nőtt karmok sem lesznek tökéletesek, gyakran deformáltak, de nem törnek olyan könnyen és sokkal kevésbé lesznek fájdalmasak vagy fertőzésre hajlamosak, ennél a betegségnél ezt a célt kell elsősorban szem előtt tartanunk!