Menü Bezárás

Bőrgombásság (dermatophytosis)

Bőrgombásság- Dermatophytosis

Mit nevezünk bőrgombásságnak?

Bőrgombásság alatt legtöbbször a patogén fonalas gombák, az ún. Dermatophyták által okozott bőrbetegséget értjük. Ezek az élősködők nem tagjai a normál bőrflórának, a bőr felső rétegében és a szőrszálakban való elszaporodásukhoz közvetlen kontaktus és sokszor valamilyen immungyengítő tényező is szükséges. Főleg hosszú szőrű macskák esetében bőrtünetek nélküli hordozás is előfordulhat, melynek a jelentősége a környezeti fertőzés terjesztésében jelentős lehet. 

Mi okozza a bőrgombásságot kisállatokban?

A kutyákat az esetek mintegy 70%-ban az ún. Microsporum canis törzsek, kisebb arányban kisrágcsálóktól (Microsporum persicolor, Trichphyton mentagrophytes) vagy a talajból egyéb gombafajok (Microsporum gypseum) is fertőzhetik. Macskák esetében leggyakrabban Microsporum canis törzseket detektálhatunk a mintákban. 

Hogyan fertőződhetnek a kedvenceink?

A környezetben a gombaspórák legtöbbször nagyon ellenállóak, akár hosszú évekig is jelen lehetnek és fertőzhetik a kedvenceinket. Leggyakrabban a kihullot fertőzött szőrszálak jelentik a fertőzési forrást. A spórák szaporodása és a fertőződés ugyanakkor ép bőrfelületeken nem indul meg, ehhez a bőrfelszín sérülése szükséges. Ezek lehetnek kisebb, pl. vakarózás következményeképpen létrejövő bőrtraumák, horzsolások vagy akár kisebb mechanikai sérülések is pl. ásást, játékot követően.
Gyakran fertőződnek állataink direkt kontaktus útján fertőzött, tüneteket mutató vagy csak a gombásságot hordozó, de bőrtüneteket nem mutató társaiktól. Kozmetikai beavatkozásoknál nyírást követően, fertőzött eszközök használatával szintén terjedhet. 

Fertőzhet-e minket is a kutyák és macskák bőrgombássága?

A dermatophytosis zoonózis, ami azt jelenti, hogy az érintett kedvencünkkel való közvetlen kontaktus minket is fertőzhet és jellegzetes bőrelváltozásokat hozhat létre. Ezek legtöbbször szabályos kipirult, kerekded, legtöbbször nem viszkető foltok. 

Minden kutya vagy macska fertőződhet? 

Igen, alapvetően bármelyik fajtájú és bármely életkorú állatnál kialakulhat a fertőzés, bár a fiatalabb és idősebb korosztály fogékonyabb rá. Yorkshire terriernél, jack russel terriereknél vagy macskák esetében a perzsáknál és más, hosszú szőrű fajtáknál a kiterjedt, nagyobb testfelületet érintő bőrgombásság jóval nagyobb eséllyel alakul ki és a kezelés is komplikáltabb lehet.
A koron kívül hajlamosító tényezők lehetnek továbbá a melegebb, párásabb éghajlat, a menhelyi tartás, a fokozott stresszhatások vagy a különböző immungyengítő betegségek. 

Milyen bőrtüneteket tapasztalhatunk bőrgombásság esetén?

A tünetek változatosak lehetnek. Az emberekhez hasonló  szabályos kerekded, kipirult, középen gyógyuló foltok ritkábban alakulnak ki, ellenben főleg a fejen, füleken, lábvégeken jelentkező, méretében és eloszlásában is szabálytalan szőrtelen, korpás vagy száraz felszínű foltok jellemzőek lehetnek a kórképre. Súlyosabb esetekben a teljes test érintetté válhat, a szőrszálak töredezettek és matt fényűek lesznek, a bőrfelület szárazabbá és korpássá válhat. Az elváltozások legtöbbször nem viszketnek, de ez alól lehetnek kivételek. Másodlagos bőrfertőzések vagy parazitózisok egyidejű jelenlétekor gyakori a viszketés fokozódása.
Ritkább esetekben a szőrtüszők és a bőr mélyebb rétegei is érintetté válnak, melynek eredményeként körülírt bőrgyulladás alakul ki, amit kerionnak nevezünk. Perzsa macskáknál ritkán a dermatophyták a bőr alatti göböket és sipolyozó bőrgyulladást okoznak, melyet pseudomycetomának hívunk. 

Hogyan diagnosztizálható a bőrgombásság?

Esetenként (főleg fiatal állatoknál) a jellemző bőrtünetek már erősen gyanút keltőek lehetnek, főleg több állat egyidejű fertőzése esetén. A diagnózisunkat segítheti, hogy egyes Microsporum canis törzsek kifejezett almazöld fluoreszcenciát mutatnak az ún. Wood-lámpa fényénél és a fertőzött szőrszálak ezáltal láthatóvá tehetők. Ezen szőrszálak mikroszkópos vizsgálatával (trichogram) és mikrobiológiai tenyésztésével igazolható a fertőzés. Bőrkaparék-vizsgálat szintén alkalmas lehet az érintett bőrfelszín fertőzöttségének kimutatására, de akár fogkefével gyűjtött szőrmintát is küldhetünk a laboratóriumba (ún. McKenzie-féle fogkefe technika).
A bőr mélyebb rétegeit érintő fertőzések gyanújakor a bőrbiopsziás mintavétel lehet segítségünkre, ahol speciális festéssel kimutathatók a mintában lévő gombaelemek.
Az utóbbi időben a dermatophyták jelenlétét (DNS-ét) a minták speciális, ún. PCR vizsgálatával is megerősíthetjük.

Hogyan kezelhető a bőrgombásság?

A kezeléshez szájon át alkalmazott (szisztémás) és helyi terápiát is használunk. A legfőbb célunk a fertőzés hosszának csökkentése és a terjedésének megakadályozása.
Szájon át különböző fungicid (gomba ellen hatékony) készítményeket (itrakonazol, terbinafin legtöbbször) használunk viszonylag hosszú ideig (minimum 10 hétig, két negatív tenyésztési eredményt követően). Helyi kezelésként fungicid samponokat és lemosó oldatokat alkalmazhatunk heti 2-3 alkalommal.
A környezet fertőtlenítése szempontjából a legfontosabb a fertőzést fenntartó szőrszálaktól való mentesítés. Ezt például rendszeres porszívózással, takarítással tudjuk elérni. A fekhelyeket érdemes lecserélni, a huzatokat és ruhákat szőrmentesíteni és kimosni. A padló és tárgyak fertőtlenítésére tízszeresére higított hypo alkalmazható.