A kutyák atópiás bőrgyulladásáról

A kutyák atópiájáról

Mikor beszélünk allergiáról, mit is nevezünk pontosabban allergiás bőrbetegségnek?

Az allergodermatitisek (vagyis az allergiás bőrbetegségek) valójában egy igen tág fogalom a bőrgyógyászatban. Túlérzékenységi reakciót egy állat szervezetében ugyanis számos tényező kiválthat (környezeti allergének, eleség-komponensek, külső- és / vagy belső paraziták, bőrfelületen lévő gombák, kontakt vegyületek, gyógyszerek stb.), azonban legtöbbször, ha allergiáról beszélünk, az úgynevezett atópiát (egyszerűbben “környezeti allergiát”) értjük alatta.

Mit jelent az atópia tulajdonképpen?

Definíció szerint a kutyák atópiás bőrbetegsége egy genetikailag prediszponált gyulladásos és viszkető allergiás bőrbetegség jellemző klinikai tünetekkel, legtöbbször a környezeti allergénekkel szemben termelődött IgE ellenanyagok termelődésével kísérten. 

Egy komplex betegségről van szó, amit számos külső és belső tényező befolyásol. Mit is jelent ez a definíció kicsit érthetőbben? 

• • “Genetikailag prediszponált betegség”: bizonyos fajták kifejezett hajlamot mutatnak a bőrbetegségre ás az allergiás a hajlamot örökítik is. Magyarországon a leggyakoribb érintett fajták: német juhász, vizsla, cocker spániel, boxer, west highland white terrier, uszkár, tacskó, francia bulldog, amerikai staffordshire terrier, doberman pinscher, puli, pumi. 
  • “Gyulladásos és viszkető bőrbetegség jellemző klinikai tünetekkel”: az atópiás kutyáknál sokszor egyes bőrtünetek és azok helyeződése nagyon jellemző lehet a betegségre. Ilyen tünetek a viszketés, a bőrpír, melyek később a vakarózás miatt súlyosbodhatnak és további bőrtünetek alakulhatnak ki. Leggyakrabban a lábvégek, hasalji-hónalji területek, fülkagylók bőre, pofa (szemek környéke, áll) érintettek. Emiatt atópiás kutyák esetében sokszor láthatunk vakarózást, lábvég-nyalogatást, hempergőzést, fej-vagy fülrázást, dörzsölést, egyes bőrterületek rágcsálását. Egy vagy kétoldali hallójárat gyulladás, erőteljesebb szőrhullás is gyakran kísérője a betegségnek, csakúgy, mint a különböző bakteriális vagy gombás felülfertőződések. Emberekkel szemben kutyáknál ritkábban találkozunk tüsszögéssel, köhögéssel vagy szemgyulladással, habár előfordulhatnak.
  •     

A tünetek leggyakrabban 6 hónapos és 3 éves kor között jelennek meg és sokszor szezonálisan, tehát bizonyos hónapokhoz vagy évszakokhoz kötötten találkozhatunk velük. 

Fontos megjegyezni, hogy az eleség kiváltotta túlérzékenységi reakció (egyszerűbben eleségallergia) tünetei az atópiás bőrbetegségtől nem különíthetők el, így az utóbbi években a két fogalom kicsit egybemosódott és a két betegséget átfedésben kezeljük. 

• “Legtöbbször a környezeti allergénekkel szemben alakul ki”: leggyakrabban a környezetben, levegőben megtalálható pollenek (fű, fa, virágok, gyomok), a lakásban jelenlévő por- és/ vagy tárolási atkák illetve a bolhanyál, melyek túlérzékenységi reakciót váltanak, amint az állat testfelszínével érintkezésbe kerülnek. 
• “IgE ellenanyagok termelődése kíséri”: az allergének hatására a szervezetben immunológiai reakció alakul ki, melynek eredményeképpen immunglobulinok, ellenanyagok termelődnek (ezt nevezzük IgE-nek= immunglobulin E). Ezeknek a mennyiségét, jelenlétét vérvizsgálattal is igazolni lehet az atópiás állatok esetében, ez szolgáltatja a vérből végezhető allergiateszt alapját. 

Milyen módszerekkel deríthető ki, hogy valóban allergiás-e a kedvencünk?

Sajnos a tudomány mai állása szerint nincs validált (elfogadott) teszt az allergodermatitisek vagy az atópiás bőrbetegség igazolására. A vérből végzett allergiatesztek nem a diagnózis felállítását célozzák és erre nem is javasoltak! Ennek oka, hogy számos egyéb betegség is járhat viszketéssel (külső paraziták, másodlagos bőrfertőzések, bizonyos belgyógyászati megbetegedések, neurológiai betegségek, viselkedészavarok), ezért a diagnózis felállítását minden esetben komoly klinikai nyomozás és vizsgálat kell, hogy megelőzze és az egyéb, fentebb felsorolt viszketést kiváltó kórképek kizárását követően lehet csak erős a gyanúnk, hogy valóban az atópia okozza kedvencük panaszát. Az ún. Favrot-kritériumok használata segíthet a diagnózis megerősítésében. 

Ennél a pontnál javasolhatunk diagnosztikai teszteket a diagnózisunk alátámasztására és egy ún. immunterápiás kezelés indítása céljából. Erre az alábbi módszerek alkalmasak:  

• Ún. intradermalis bőrteszt (IDT): emberekhez hasonlóan a bőrbe meghatározott környezeti allergének kivonatait fecskendezik és meghatározott időn belül vizsgálják a rájuk adott bőrreakciót. Pozitív válaszreakció esetén a területen a bőr kipirul, megduzzad, viszket, így azonosítják be az érzékenyítő allergéneket. A vizsgálatot van, hogy bódításban végzik egy kisebb bőrfelület leborotválását követően. A tünetek a vizsgálatot követően órákon belül rendeződnek. 
• Szerológiai vérvizsgálat: a környezeti allergének ellen termelődő IgE ellenanyagokat vizsgálják az állat véréből. Gyorsan kivitelezhető, nem fájdalmas, pár hét alatt megérkezik az eredmény. 

A macskák „atópiás betegségéről”

Macskák atópiájáról (Non Flea Non Food Hypersensitivity Dermatitis)

Az “atópiás dermatitis” (környezeti allergénekre kialakuló túlérzékenységi reakció) macskáknál a bolhanyál-allergia után a második leggyakrabban kialakuló bőrbetegség. Habár sok, a kutyákhoz hasonló mechanizmust láthatunk a betegség kialakulását tekintve (például a környezeti allergének szerepe itt is bizonyított), számos tényezője a folyamatnak még ismeretlen. Míg kutyáknál és embereknél a vérből az ún. IgE (immunglobulin E) ellenanyagtermelés a környezeti allergénekkel szemben legtöbbször kimutatható, macskáknál ez az összefüggés még nem teljesen tisztázott. A genetikai háttér, az öröklődés a generációk között szintén további kutatások témája. Ezek miatt a különbségek miatt a macskák kutyákhoz hasonló bőrbetegségét szerencsésebb “atópia-szerű” vagy bonyolultabban “nem bolha, nem eleség okozta” bőrgyulladásnak nevezni. 

Milyen tüneteket láthatunk a macskák atópia-szerű betegségében?

A környezeti allergiák macskák esetében is gyakrabban mutatkoznak meg panaszokban 3 éves kor alatt, de gyakrabban találkozunk náluk későbbi kialakulással is (nem ritkán akár 10 éves kor felett). A vezető tünetek macskák esetében is a vakarózással, viszketéssel vannak összefüggésben, azonban a bőrgyulladás négy fő, ún. “reakciós mintázatban” illetve ezek keverékeiben nyilvánulhat meg ebben az állatfajban. Ezek a speciális fő reakciós mintázatok a következők:

• Fej-nyak viszketés: macskák esetében a vakarózás legtöbbször a fejet (pofa, szemek körüli, fülek előtti területek) és a nyaki régiót érintik leginkább. Éles karmaik miatt igen gyorsan súlyos öntraumás sérüléseket, mély sebeket, fekélyes bőrelváltozásokat tudnak okozni maguknak, melyek vérezhetnek, majd később varasodnak
  
• Szimmetrikus, öntraumás alopecia (szőrhiány): a viszketés másik megnyilvánulási formája macskáknál a fokozott nyalakodás, tisztálkodás megjelenése. Ezt sokszor olyannyira titokban végzik, hogy a Tulajdonosoknak ez a tevékenységük fel sem tűnik, csak a napok alatt kialakuló szőrhiányos állapotra figyelnek fel. A macskák érdes nyelvüknek köszönhetően a szőrzetüket szabályosan “leborotválják”, gyakorlatilag képesek teljesen kopaszra nyalni a számukra elérhető testrészeiket. Ez leggyakrabban a hasalj, lágyéki részek, a combok belső felülete, végtagok alsó részei és a háti-faroktő területére irányul, itt láthatjuk leggyakrabban a jól körülhatárolt szőrtelen foltokat, melyen tapintással sokszor egy frissen borotvált területre emlékeztethetnek. Ezekben az esetekben legtöbbször semmilyen gyulladást vagy bőrtünetet a kopaszságon kívül nem látunk.
  
• Miliaris dermatitis: ezt az elnevezést a macskák egy speciális, pörkös bőrgyulladására használjuk. Ezekben az esetekben sok igen apró göb jelenik meg a bőrfelületen, melyek aztán beszáradnak és apró varas felrakódás, pörkök keletkeznek a helyükön. Ezeket a varrokat aztán később le is választhatjuk. Sokszor az elváltozások alig láthatók, csak tapintással érzékelhetők (végighúzva a tenyerünket, a szőrzet alatt érezni lehet a pici sebeket a bőrfelületen). Legtöbbször a háton, a gerincvonal mentén jelentkezik, de a nyakon, fejen, ritkábban egyéb testrészeken is megjelenhet.
  
• Eozinofil granuloma komplex: szintén egy, csak a macskákra jellemző bőrelváltozások összefoglaló elnevezése. Az eozinofil granuloma, indolens fekély és eozinofil plakk alap tulajdonságaikban nagyon hasonlóak, ám klinikai képükben mégis nagyon különböző bőrtüneteket okoznak. Részletesebben itt olvashatnak a kórképről: Eozinofil granuloma komplex.
    

Fontos kiemelni, hogy ezek a tünetek nem specifikusak a macskák “atópia-szerű” bőrgyulladására, tehát pusztán tünetek alapján ez a betegség (sem) diagnosztizálható! Kutyákhoz képest náluk kevésbé lehet a bőrtünetek alapján a bolhaallergia-eleségallergia-környezeti allergia elkülönítésére hagyatkoznunk. Ezért ezeket az elváltozásokat szerencsésebb ún. “reakciós mintázatoknak” nevezni. Ugyanilyen bőrgyulladásos mintázatok jelenhetenk meg parazitás, bakteriális, vírusos, gombás vagy akár autoimmun bőrbetegségek kapcsán is.  

Kutyákhoz hasonlóan macskák esetében is lehet külső hallójáratgyulladás az allergiás tünetek hátterében, így visszatérő fülpanaszok esetén ezt a lehetőséget is érdemes figyelembe venni. 

Kutyákhoz képest picit többször láthatunk kötőhártya gyulladást, vízsszerű savós orrfolyást, tüsszögést vagy köhögést az allergiával összefüggésben. Az elmúlt években fény derült arra is, hogy a macskák asztmája összefüggésbe hozható a környezeti allergiával, így a kezelésében ezeket az irányelveket is szem előtt kell tartanunk. Másodlagosan kialakuló bakteriális vagy gombás bőrfertőzések ritkábban, de a macskák bőrét is érinthetik. Ritkábban talppárna-gyulladás (plasmasejtes pododermatitis) vagy fokozott korpázás is előfordulhat. 

Hogyan diagnosztizálhatjuk a macskák “atópiás betegségét”?

A diagnózis felállítására, annak megerősítésére jelenleg egyetlen specifikus, környezeti allergiára kifejlesztett teszt sem elérhető. Ezért az atópiát az egyéb, viszketést és hasonló klinikai tüneteket okozó bőrbetegségek kizárásával tudjuk igazolni. Ehhez minden esetben egy alapos kórelőzmény (eddigi tünetek, kezelések, kiegészítő vizsgálatok) felvétele, egy mindenre kiterjedő részletes fizikális vizsgálat és a szükséges diagnosztikai kiegészítő tesztek elvégzése szükséges. Az elérhető allergiatesztek macskáknál körültekintéssel végzendők és nem alkalmasak a diagnózis felállítására! Abban az esetben azonban, amikor kizárással gyaníthatóan atópiás macskával állunk szemben, az allergiatesztekkel azonosított allergéneket később immunterápia céljára felhasználhatjuk. 

Kezelhető-e a macskák “atópiás betegsége”?

A környezetben fellelhető és a levegőben keringő allergéneket sajnos csak ritkán van esélyünk elkerülni. Emiatt a viszkető páciens tüneteinek enyhítése mindenképpen elsődleges célunk kell, hogy legyen. Az atópia tényleges kezelése immunterápiával megvalósítható, macskáknál is szép eredményeket érhetünk el ezzel a módszerrel. Gyógyszerek tekintetében általánosságban elmondható, hogy a legtöbb, kutyák számára elérhető lehetőség cicáinknak is adott, azonban sokszor a dózisok duplájában érünk csak el hasonló eredményeket. A szteroidok mellékhatásai macskáknál sokszor kevésbé szembetűnőek, azonban kutyatársaiknál hajlamosabbak lehetnek a cukorbetegség kialakulására. A biológiai elven működő lokivetmab injekció (Cytopoint injekció) macskáknál nem alkalmazható, ugyanis fajidegen (kutya) ellenanyagot tartalmaz. Beadása életveszélyes állapotot idézhet elő! Helyi kezelések tekintetében is sokszor ütközünk nehézségekbe (macskát fürdetni nem javasolt 🙂 ), a fokozott tisztálkodás, nyalogatás, karmaikkal okozott súlyos fej-nyaki traumák elkerülése érdekében többször kell náluk gallért alkalmaznunk.

Eleségallergia

Tájékoztató az eleségallergiáról és a diagnózis felállításáról

Az eleségallergia a táplálékban található különböző fehérjékre adott túlérzékenységi reakció, ami esetenként bőrtünetekben is megnyilvánulhat. Előfordulhat önmagában vagy környezeti allergiával (ún. atópiával) egyidejűleg is, egymás hatását fokozhatják.

Az eleségallergia tüneteinek megjelenésére leggyakrabban 1-3 éves kor között számíthatunk, de találkozhatunk vele már igen korán, akár 5 hónapos, vagy épp idősebb, akár 8-10 éves korú állatban is. Fontos megjegyezni, hogy a kialakulásában nem feltétlenül játszik szerepet a táp vagy eleség hirtelen cseréje (bár kétségkívül figyelemfelkeltő lehet), korábban hosszasan etetett eleségre is kialakulhat túlérzékenységi reakció.

Az eleségallergia tünetei változatosak lehetnek és sokszor a környezeti allergiától vagy egyéb túlérzékenységi reakciótól a bőrelváltozások alapján nem különíthetők el. Jellemző bőrtünetek lehetnek: viszketés, bőrpír, egy-vagy kétoldali fülgyulladás, másodlagos bőrfertőzések, a fenék környékének dörzsölése (szánkázás), lábrágcsálás-nyalogatás, bőrkiütések (kisebb göböcskék vagy akár csalánkiütés is). Az esetek egy részében emésztőszervi tünetek is társulhatnak a bőrproblémákhoz: gyakori szellentés, hasmenés, hányás, véres vagy nyálkás bélsár ürítése, kellemetlen szájszag, gyakori böfögés. 

Az eleségallergia diagnosztizálására és megerősítésére jelenleg nem állnak rendelkezésre megbízható állatorvosi tesztek. Szerológiai vérvizsgálat létezik ugyan eleség-allergének “megállapítására” is, de a pozitivitás mértéke legtöbbször nem egyezik a tényleges túlérzékenységgel. Ezért a diéta megválasztásában legtöbbször nem nyújt elegendő és megbízható segítséget. A jelenleg elfogadott egyetlen módszer a diagnosztizálására az ún. eliminációs/ megvonásos diéta szakszerű kivitelezése.

Az eliminációs diéta lényege, hogy állatgyógyászatilag megbízható, állatorvos által javasolt eleséggel etessük kizárólagosan, 8-12 hétig kedvencünket.

Az eliminációs diétáról részletesebben itt olvashatnak: Eliminációs diéta

A bőrtünetek kezelése a diéta időtartama alatt: természetesen a tüneteket mutató, viszkető kutyát vagy macskát legtöbbször kezelni szükséges, főleg a diéta megkezdésének első pár hetében. (az allergének ürülése több hetet is igénybe vehet, amíg javulást tapasztalunk!). Az állatorvos a kórelőzményre, az állat általános állapotára és leleteire támaszkodva dönti el, hogy az adott egyednek melyik a legbiztonságosabb és leghatékonyabb kezelés ebben az időszakban. 

Bolhanyál-allergia és bolhásság

Bolhanyál-allergia kutyákban és macskákban

Számos külső parazita okozhat fertőzést és viszketegséget, bőrbetegséget kisállatainkon, de ezek közül a leggyakrabban a bolhássággal találkozhatunk. 

Önmagában a bolhásság is egy viszketést kiváltó tényező, hiszen a bolhacsípések is kellemetlenek egy állat vagy akár az emberek számára. Ezen kívül azonban a bolha nyálában megtalálható bizonyos fehérjéket egyes egyedek allergénként, egyfajta idegen anyagként azonosítják és túlérzékenységi immunreakciót alakíthatnak ki a jelenlétére, ez felelős a súlyosabb bőrelváltozások kialakulásáért. Tehát magát a bolhanyál-allergiát és a vele járó kellemetlen tüneteket akár egyetlen bolha csípése is kiválthatja!

Mikor számíthatunk arra, hogy bolhás lesz a kedvencünk?

Maguk a bolhák (Ctenocephalides felis vagy canis) a magyarországi klímaviszonyok között egész évben fertőzhetik kedvenceinket. A téli hideg idő vagy a nagy nyári meleg sem szab gátat legtöbbször a szaporodásuknak. Szabadban élő, kijáró, kerti kutyák és macskák kifejezetten veszélyeztetettek, de a lakásba észrevétlenül behurcolt bolhák is vidáman tovább szaporodhatnak és fenntarthatják a fertőzési láncot. Ha úgy vesszük, a leggondosabb tartás mellett is előfordulhatnak! Ezen kívül az együtt tartott állatoknál, nagyobb kutya-vagy macskaközösségekben a bolhásság kifejezetten gyorsan terjedhet, de akár egy séta, kozmetika vagy állatorvosi vizit is lehet a forrás. 

Az emberek is elkaphatják a bolhásságot?

A legtöbb kifejlett bolha szeret élete végéig egyazon gazdán élősködni, így annak a valószínűsége, hogy tartósan az emberi testen tartózkodjanak, nem várható. Ugyanakkor nagyobb bolhaterheltésg, a környezetben nagy mennyiségben jelenlévő bolhapopuláció, az állattal való szoros kontaktus (egy ágyban alvás pl.) következtében az embert is megcsíphetik. Ilyenkor apró kipirult göböcskék alakulhatnak ki a bőrfelszínen, melyek viszkethetnek. 

Hogyan diagnosztizálható a bolhásság illetve a bolhanyál-allergia?

Egyszerű lenne azt mondanunk, hogy amikor bolhát látunk egy állaton, akkor diagnosztizálható is a betegség. Ez azonban a valóságban nem így van, hiszen a bolhák csípésükkel, táplálkozásukkal irritálják az állat bőrét, így kedvenceink a létező összes módon megpróbálják ezeket a zavaró parazitákat a bőrfelületről eltávolítani. A viszkető területeket emiatt intenzíven vakarják, harapdálják, nyalják, rágják, hempergőznek, dörzsölik azt. Ezáltal a kifejlett egyedek egy részét sikerrel el is tüntetik a szemünk elől és a felületről. A bolhanyál-allergiás betegeknél pedig akár egyetlen bolha jelenléte is képes tüneteket kiváltani. Tehát az esetek nagy részében a legalaposabb vizsgálódással sem fogunk bolhát találni a szőrzetben, így erre hagyatkoznunk semmiképpen nem szabad!

Amikor mégis nyakon csípünk egy vagy több kifejlett egyedet, az már súlyosabb környezeti terheltségre, súlyosabb bolhafertőzésre utal. A környezetben élő petéket, lárvákat, bábokat szabad szemmel szintén legtöbbször nem veszik észre a Tulajdonosok. Bolhásság gyanúja esetén tehát minden esetben javasolni fogjuk az együtt tartott állatok és a környezet egyidejű, parazita ellenes kezelését. 

Van a kezünkben azonban egy frappáns azonosítási lehetőség, mellyel a bőrgyógyászati vizsgálat során gyakorta élünk. Ennek alapja, hogy a kifejlett bolhák a szívott vért nem tudják tökéletesen megemészteni, ezáltal a vér egy része így az ürülékükben is megjelenik. A bolhák ürülékét egy sűrű fogazatú kefével könnyedén kifésülhetjük a szőrzetből, egy nedves fehér vatta-vagy papírzsebkendőn pedig a vér kioldódása jellegzetes rozsdavörös elszíneződést okoz. Amennyiben ilyet látunk, biztosra vehető, hogy az adott állaton kifejlett bolhák élősködnek. 

Milyen tüneteket okoz a bolhásság és a bolhanyál-allergia?

A legszembetűnőbb tünet a viszketegség kialakulása: ezt az állatok vakarózással, nyalakodással, rágcsálással, dörzsöléssel, hempergőzéssel jelezhetik. Ezek a folyamatok a bőr sérüléseihez és ezáltal könnyedén bakteriális és akár gombás fertőzéseknek is teret engedhetnek, melyek aztán a tünetek további súlyosbodásához vezethetnek. 

Kutyáknál legtöbbször a farok-faroktő-gát területe, hát felső-hátsó része, horpaszok és a mellkasi régiók érintettek a legsúlyosabb bőrgyulladásos jelekkel: a vakarózás miatt sebek, göbök, pörkök jelenhetnek meg, később a gyulladás-nyalogatás, traumás behatások miatt nedvedző bőrgyulladás, szőrhiány is kialakulhat. Bolhaallergia esetében ezek a tünetek pár óra leforgása alatt is kialakulhatnak! A faroktő, horpasz, pofa területén megjelenő hot-spot (traumás nedvedző dermatitis) hátterében is sokszor a bolhanyál-allergia áll. A fertőzés és a bőrelváltozások bármely kutyafajtánál megjelenhetnek bármely életkorban. 

Macskák esetében a bolhanyál-allergia a leggyakoribb túlérzékenységi reakció, sokkal gyakoribb, mint kutyákban. Változatos tünetekre számíthatunk náluk is: tipikusabban bolhásság kapcsán legtöbbször “miliaris dermatitis”-szel találkozhatunk, amikor rengeteg apró kis göb, pörk jelenik meg a bőrfelületükön, melyeket főleg a háti szakaszon, a gerinc mentén tapinthatunk ki.

Az erős vakarózás főleg a fejet és nyakat érinti, karmaikkal sokszor súlyos, mély bőrsérüléseket is okozhatnak magukon. Érdes nyelvükkel való tisztálkodással, nyalakodással szabályos szőrhiányos felületeket képesek létrehozni főleg a hasaljon, háti szakaszon vagy a lábaikon.

Az eosinophil granuloma komplex bolhaallergia esetében is gyakori bőr-reakciós mintázat lehet, leggyakrabban az indolens fekély megjelenését írták le a fertőzéssel kapcsolatosan. Másodlagos bőrfertőzések később itt is kialakulhatnak és komplikálhatják a klinikai képet.  

Hogyan kezelhető a bolhásság/ bolhanyál-allergia?

A kezelést megfelelő ektoparazitikumok (bolhairtó készítmények) használatával végezzük. A  fürdetés, samponozás a fertőzést nem képes megszüntetni, a megfelelő bolhaölő készítmény használata ezekben az esetekben elengedhetetlen a gyógyuláshoz! Ezek a termékek elérhetőek cseppek (ún. spot-on készítmények), tabletták vagy állatgyógyászatilag igazoltan hatékony, patikában vagy állatorvosnál beszerezhető gyógyszeres nyakörvek formájában. Figyeljünk rá, hogy egyes, a kutyák számára elérhető cseppes készítmények macskákra kifejezetten mérgezőek és életveszélyesek lehetnek, kerüljük az ezekkel való kontaktus lehetőségét is a cicáknál! Az egyéb riasztó vagy természetes hatóanyag-alapú szerek a parazitás fertőzéseket nem képesek megszüntetni, használatuk ezért nem javasolt! Az ajánlott termékekkel, azok hatóidejével, a kezelés menetével  kapcsolatban mindig egyeztessen állatorvosával!

Sokszor megfeledkeznek róla, hogy a bolhásság bizony fertőző betegség. Egyes állatok nem feltétlenül mutatnak tüneteket, de hordozhatják a kórokozókat. Emiatt kiemelten fontos minden együtt tartott, egymással érintkezésbe kerülő állat egyidejű kezelése! Csak az érintett kedvenc bolhairtása a fertőzési láncot nem tudja megszakítani és a tünetek visszatérnek idővel, a környezetben lévő bolhaterheltésg pedig sajnos tovább nőhet. 

A bolhák emellett terjeszthetnek egyéb betegségeket is, többet között a galandférgességet is. A kifejlett bolhák bélcsatornájában fejlődő apró lárvák a paraziták lenyelésével kedvenceink bélcsatornájába kerülnek, ahol kifejlett bélférgekké alakulnak. Ez az oka, hogy amikor a bolhásság felmerül, minden együtt tartott állatot széles spektrumú, galandférgekre is hatékony féreghajtó készítménnyel is kezelünk. 

Az állatok bolhairtásán túl legalább akkora hangsúlyt kell helyezni a környezet fertőtlenítésére és tisztítására is: rendszeres porszívózás, felmosás, fekhelyek magas hőfokon való mosása vagy akár cseréje, súlyos fertőzés esetén a környezet vegyszeres kezelése lehet a megoldás.

Bolhaallergia esetén a bőrtüneteket tünetileg viszketéscsillapító gyógyszeres készítményekkel (antihisztaminok, szteroidok, oclacitinib, Cytopoint injekció) csillapítjuk, amíg a kiváltó okot, ezesetben a bolhásságot nem sikerül megszüntetnünk. Bakteriális vagy gombás következményes bőrfertőzések esetében esetenként antibiotikumot vagy gyógysamponos fürdetést, speciális gyógyszereses krémeket, kenőcsöket javasolhatunk. A bolhanyál-allergia kezelésére immunterápia is elérhető, de egyszerűbb a folyamatos bolha-kontroll megvalósítása.

Az allergiás bőrbetegségek kezelése

Az allergiás bőrbetegek kezelése

Az allergia/ atópia az egyik leggyakoribb viszketést okozó kórkép kutyák és macskák esetében, ezért a kezelésére mostanra számos gyógyszer és helyileg alkalmazható készítmény áll rendelkezésre. Tekintettel arra, hogy az allergia (atópia elsősorban) egy komplex, számos tényező által befolyásolt bőrbetegség, nincs két pont ugyanolyan tüneteket mutató állat, ennélfogva nincs két teljesen egyformán kezelhető beteg sem.

Az allergiás bőrbetegek kezelésével kapcsolatban az alábbiakkal minden Gazdinak szükséges tisztában lenni:

• az allergiás bőrbeteg állatot szinte kivétel nélkül életük végéig szükséges kezelni!
• az atópia/ allergia sajnos nem gyógyítható, de megfelelő kombinációs terápiával szinten tartható betegség
• minden esetet egyedileg, az adott páciens tüneteihez és előzményeihez igazítva kezelünk, nincs egy biztos “recept”, ami minden állatnál azonos módon működik. Ezért a legtöbb esetben hosszú hónapok vagy évek szükségesek egy sikeres, az adott betegre tervezett terápia kialakításához, felkutatásához és felépítéséhez.
• legtöbbször kombinációs kezelésre van szükség a betegeknél: ez a helyi kezelések (samponos kezelések, krémek, kenőcsök, spray-k) és szájon át alkalmazott kiegészítő készítmények, gyulladáscsökkentő-viszketéscsillapító termékek együttes, változatos használatát jelenti az adott állat tüneteihez igazítva
• minden terápiát a Tulajdonossal szorosan együttműködve, a Tulajdonos lehetőségeihez mérten szükséges alakítanunk
• a sikeres kezeléshez elengedhetetlen a rendszeres kommunikáció, a bizalom kiépülése az állatorvos és a Tulajdonos és az állatot kezelő állatorvosok között. A kezelés során előfordulhatnak új tünetek, fellángolások, átmeneti visszaesések, melyeket közös munkával tudunk csak megfelelően szinten tartani.
• az allergiás bőrbetegeknél a cél a fentiek értelmében egy élhető életminőség biztosítása a célunk, mely legtöbbször nem jelent 100%-os javulást! Minden esetben egyensúlyban szükséges tartani a tüneteket- az életminőséget- a lehetséges gyógyszer-mellékhatásokat- az anyagi és kezelési lehetőségeket, kilátásokat, mely időszakonként a terápia módosításával járhat.

Azonban egy allergiás hajlamú állat sikeres terápiájához nem szabad figyelmen kívül hagyni az alábbi fontos kiegészítő kezeléseket, teendőket sem:

1. Folyamatos külső parazita elleni védelem: a bolhanyál-allergia az egyik vezető allergiás panasz Magyarországon, akár egy bolhacsípés is képes kiváltani súlyos tüneteket.  Emiatt hazánkban, a tartási és klímaviszonyokhoz alkalmazkodva egész éves megelőző védekezés javasolt a külső élősködők ellen! Több állat együtt tartása esetén kiemelten fontos minden állat egyidejűleg történő kezelése! Javasolt termékek: spot on készítmények megfelelő időközzel alkalmazva, bolha-kullancs- ellen hatékony tabletták (ezek atkák esetében is hatékonyak!), megbízható állatorvosi nyakörvek
2. Folyamatos belső parazita elleni védelem: rendszeres féreghajtás széles spektrumú féreghajtó készítményekkel. Hazánkban a szúnyog terjesztette szív- és bőrférgesség is egyre nagyobb arányban terjed, emiatt negatív szűrővizsgálatot követően ezek ellen is havonta megelőző kezelés javasolt!
3. Másodlagosan kialakuló bőrfertőzések kezelése: allergiás állatoknál a bőrben élő baktériumok és élesztőgombák gyakran túlszaporodnak és súlyosabb bőrtüneteket okozhatnak. Rendszeres gyógysamponos fürdetés, helyi antiszeptikus készítmények rendszeres használata, szükség szerint az állatorvos döntése alapján antibiotikum vagy gomba-ellenes terápia is javasolt lehet. 
4. Fülgyulladások kezelése, fülpanaszok szinten tartása: állatorvosi vizsgálatot követően javasolhatnak fülmosó folyadékokat, szükség szerint kombinált fülcseppeket
5. Eleségallergia kizárása, az eleség szerepe: a legtöbb atópiás állat egyes, a táplálékban található fehérje összetevőkre is érzékeny lehet. Emiatt ezeknél az állatoknál a megfelelő táppal vagy eleséggel való táplálás kiemelten fontos! A javasolt eledelekről és azok etetésével kapcsolatos információkról az “Eleségallergia” menüpont alatt tájékozódhatnak. 
6. Rendszeres belgyógyászati szűrővizsgálatok: a legtöbb allergiás bőrbeteg állapotára hatással lehetnek belgyógyászati betegségek is, ezért rendszeres vér-vizeletvizsgálat, hasi ultrahang-vizsgálat javasolt.
7. Rendszeres bőrgyógyászati kontroll vizsgálatok: egy allergiás bőrbeteg kezelése mindig egyedileg történik, nincs rá egy minden esetben és minden állatnál működő “tuti” recept. Ezért az állatorvos és a Tulajdonos közti bizalom, rendszeres kommunikáció és közös munka elengedhetetlen egy sikeres terápiához.

Milyen gyógyszerek állnak rendelkezésre az allergiás bőrbeteg kedvencünk kezelésére?

Az allergiás bőrbeteg állat kezelésére szerencsére az utóbbi időben egyre több hatékony és kevesebb mellékhatással járó gyógyszer áll rendelkezésre. A megfelelő kezelést ugyanakkor mindig a tulajdonos lehetőségeihez és az állat egészségi állapotához igyekszünk igazítani, sokszor akár kombinációban alkalmazva ezeket.

• Szteroidos gyulladáscsökkentő kezelés (prednisolon): a legolcsóbb és máig egyelőre a leghatékonyabb kezelési lehetőség. Sokan olvasnak a mellékhatásairól, ezért az ezzel való kezelést mindig gondos mérlegelés és vizsgálatok előzik meg. Megfelelő kontrollokkal és gazdi-állatorvos kommunikációval akár nagyon kicsi dózis is elegendő lehet a betegség szinten tartásához.
• Antihisztaminok: önmagában enyhébb tünetek esetében javasoljuk, de a többi gyógyszerrel együtt adva azok adagját csökkenteni tudjuk velük. Több típusa is van, mellékhatásuk csak nagyon kevés, olcsók is, ezért érdemes megpróbálkozni akár kiegészítő kezelésként is velük.
• Ciklosporin: immunrendszert befolyásoló, folyadék formában kapható készítmény (ún. kalcineurin-inhibitor). A szteroidokhoz képest drágább, de kevesebb mellékhatással bír. Rendszerint hosszabb idő (4-8 hét) kell a megfelelő hatás kialakulásához. Ezért a fenntartó, hosszú távú kezeléshez alkalmazzuk legtöbbször. Rendszeres ellenőrző laboratóriumi vizsgálatokat pár havonta javasolunk végeztetni emellett a gyógyszer mellett is. 
• Oclacitinib (Apoquel): egy speciális, nemrégiben felfedezett áttörő gyulladáscsökkentő gyógyszer, amely nagyon gyorsan képes a viszketést minimálisra csökkenteni vagy megszüntetni, mellékhatása ellenben jóval kevesebb. Hátránya, hogy drága (főleg nagyobb testű kutyáknak) és naponta egyszer vagy kétszer szükséges adagolni, hogy hatékony legyen. Rendszeres alkalamzás mellett időszakonkénti kontroll laboratóriumi vizsgálatok mindenképpen javasoltak. 
• Ún. deszenzibilizálás, immun-terápia: a vértesztből vagy a bőrtesztből meghatározott, az állatot érzékenyítő  allergéneket kicsi mennyiségben és fokozatosan visszajuttatjuk a kedvencük szervezetébe injekciók formájában. Ennek a célja, hogy az atópiás kutya/ macska fokozatosan “hozzászokjon” az adott allergénekhez (pollenekhez, tárolási atkákhoz stb.) és később ezek ne váltsanak ki túlérzékenységi reakciót. Jelenleg ez az egyetlen tényleges kezelési lehetősége létezik az atópiának, a sikere akár 50-70%-os is lehet! Ez azt jelenti, hogy az esetek több, mint felében egy mellékhatásmentes módszerrel javíthatunk az allergia kiváltotta kellemetlen tüneteken, kisebb részben meg is gyógyíthatjuk azt! A kezdeti költségek ugyan magasabbak, de nem méretfüggőek (tehát nagyobb kutyáknál is ugyanannyiba kerül!).  Hátránya, hogy kezdetben gyakrabban, majd később ritkábban, de legtöbbször életük végéig injekciózni-kezelni kell a pácienseket. 
• Interferon kezelés: szintén egyfajta immun-terápiának felfogható kezelési módszer. Sikeressége és hatása vitatott, de biztonságos, mellékhatás-mentes lehetőséget biztosíthat. Hátránya, hogy költséges és időszakosan injekciózni szükséges az állatot. 
• Cytopoint (lokivetmab) injekció (KUTYA CSAK!):  a kutyák részére nemrégiben kifejleszett, ún. lokivetmab hatóanyagot tartalmazó, kifejezetten a viszketés ellen irányuló injekciós készítmény. Egyetlen injekció hatása 4 hétig tart átlagosan. Nagy előnye, hogy mellékhatása nagyon kevés van, használata nem igényel feltétlenül rendszeres laborkontrollt. Költségesebb, ugyanakkor nagyon biztonságos terápiás módszer az atópiás bőrbetegség kezelésében. 
• Kiegészítő kezelések:
  • samponos fürdetés (antiszeptikus gyógysamponok, hypoallergén samponok, hidratáló samponok)
  • spray-k, emulziók, habok, krémek, kenőcsök, oldatok
  • bőrtápláló vitaminok (omega 3-6 készítmények, A-E-vitaminok, egyéb antioxidánsok)
  • bőrtápláló spot on (“nyak bőrére cseppenthető”) készítmények: hetente bőrre cseppentve fejtik ki a bőrtápláló hatásukat
  • hypoallergén/ bőrtápláló eleségek (az eleség okozta túlérzékenység és az atópia sokszor egybemosódik, a tünetek alapján a kettőt elkülöbíteni nem lehet. Emiatt speciális bőrtápláló vagy hypollargén diéták támogathatják a terápiát)
  • folyamatos bolha-és külső élősködő irtás (cseppek, tabletták, nyakörvek)
  • antibiotikum terápia, gomba ellenes terápia: esetenként, szigorúan indokolt esetben a másodlagos bőrfertőzések kezeléséhez alkalmazzuk ezeket
  • védőgallér, egyéb védőfelszerelések használata: bizonyos helyzetekben, egyes területek kezeléséhez a használatuk elengedhetetlen

Az allergiatesztekről

Az allergiateszt elnevezés valójában kicsit megtévesztő, hiszen mire erre a diagnosztikai lépésre kerül a sor, valójában már többnyire biztosak vagyunk abban, hogy az állat atópiás bőrgyulladásban (vagyis “környezeti allergiától”) szenved. Az allergia diagnózisának felállításához szükséges teszt hiányában a betegségre továbbra is a részletes kórelőzményből, a klinikai tünetekből és a korábban elvégzett specifikus tesztekből kizárásos alapon következtetünk. 

Tehát az ún. “allergia teszteket”  soha nem az allergiás megbetegedés megállapítására használjuk (erre nem is alkalmasak)! Sokkal inkább arról van szó, hogy ezekkel a tesztekkel – különböző eljárásokkal- fényt deríthetünk azokra a környezetben található pollenekre, allergénekre, melyek felelőssé tehetők a kutyánk/ macskánk klinikai tüneteiért. Segítségükkel az immáron tesztekkel beazonosított érzékenyítő anyagokat a későbbiekben megpróbálhatjuk az állat környezetéből eltávolítani (pl.poratkára érzékeny állatot kerti közegbe költöztetni) vagy reálisabban felhasználhatjuk őket az ún. “Allergén-specifikus immunterápia” elkezdéséhez is. Tehát az allergiateszteket inkább az atópia kezeléséhez, egyfajta diagnosztikai továbblépéshez javasolt elvégezni! 

Fontos kiemelni, hogy az eleség-allergia megállapítására ezek a (sem vérből, sem nyálból végezhető) tesztek nem alkalmasak! A vizsgálatok számos tévesen pozitív eredményt hozhatnak, ami miatt a kizárásos diéta összeállításához kevésbé használhatók. Jelenleg az eleségallergia megállapítására kizárólag a megfelelően kivitelezett eliminációs diéta majd az azt követő provokációs etetési próba javasolt!

Milyen allergiatesztek léteznek?

Jelenleg két típusú teszt létezik a környezetben megtalálható allergének azonosítására:

Intradermalis bőrteszt (IDT): ebben az esetben a bőrbe közvetlenül befecskendezett allergénekre kialakított bőrreakciót bírálják el. Ehhez egy kisebb bőrfelületet leborotválnak, majd apró pontokkal jelzik a befecskendezési helyeket. Az allergéneket, amikkel a teszteket végzik, mindig az adott füldrajzi régió leggyakoribb érzékenyítő összetevőiből állítják össze (tehát nálunk a Magyarországon leggyakrabban előforduló pollenek, poratkák, bolhanyál, penészgombák és élesztőgombák kivonatait adják be). Az allergén-kivonatok igen kis mennyiségét fecskendezik csak be a bőrbe. Negatív kontrollként fiziológiás sóoldatot (ez nem vált ki reakciót a bőrben), pozitív kontrollként pedig hisztamint (ez biztosan kivált bőrreakciót) injektálnak be. Kis idő múltán az allergének helyén kialakult bőrelváltozásokat és azok súlyosságát bírálják el. Annak az anyagnak a helyén, amire az adott állat érzékeny, duzzanat vagy bőrpír alakul ki. A legerősebb bőrreakciót kiváltó allergének felelősek az állat környezeti allergiájáért, ezeket lehet a későbbiekben felhasználni az egyedileg kialakított immunterápiához.
A bőrtesztet az esetek többségében éberen is el tudják végezni, bizonyos esetekben azonban szükség lehet az állat bódítására a reakciók pontos elbírálásához. Az eredmény pár órán belül rendelkezésre áll, viszont maga a vizsgálat az előkészületek és az elbírálás miatt időigényesebb. Nagyon fontos, hogy a bőrtesztet tapasztalt vizsgáló végezze el, forduljunk ezzel kapcsolatban specialistához, aki felvilágosítást adhat ennek a menetéről.
Egyes gyógyszerek (pl. szteroidok, antihisztaminok) szedését a teszt előtt pár héttel be kell fejezni!

Vérből végezhető szerológiai teszt: a vizsgálat során a környezetben található allergének ellen a szervezetben (vérben) termelődő ellenanyagok (IgE antitestek) mennyiségét mérik. Azok ellen az allergének ellen, melyekre az állat leginkább érzékeny, több antitest termelődik, ezáltal tudjuk azonosítani és később immunterápiához kiválasztani azokat.
A teszthez nem szükséges speciális eszköz, egy átlagos vérvételre kell a Tulajdonosoknak felkészülni, bódítást így legtöbbször nem szükséges alkalmazni. Gyorsan és egyszerűen kivitelezhető módszerről van tehát szó. Célszerű éhgyomorra hozni kedvencüket. A levett szérumot az állatorvos továbbítja az allergiateszt elvégzésére szakosodott laboratóriumba, ahonnan az eredményt 1-2 héten belül kapják kézhez. 

Mikor és hogyan érdemes allergiatesztet végeztetni?

Allegiatesztet a fentiek értelmében tehát nem az atópia diagnózisának felállítására javasoljuk elvégeztetni, hanem az ún. Immunterápiás kezelés megkezdéséhez. A beazonosított allergénekkel egy egyénre szabott és csekély mellékhatásokkal járó terápiás lehetőség nyílik meg előttünk.
A teszteket a legjobb eredmény eléréséhez, az allergének sikeresebb beazonosításához célszerű az aktív tüneteket mutató állatból, de legkésőbb a tünetek megszűnését követő 1-2 hónapban elvégeznünk. Amennyiben kedvence tartós kezelés alatt áll, mindenképpen jelezze azt az allergiateszt elvégzése előtt állatorvosával! Az intradermalis bőrteszt előtt ugyanis egyes gyógyszerek (pl. szteroidok, antihisztaminok, egyes nyugtatók stb.) szedését fel kell függeszteni mert jelentősen befolyásolhatják az eredményeket. A vértesztekre ezeknek jóval kevésbé van hatása, így ennél a vizsgálatnál kevésbé szükséges szigorúnak lennünk. 

Lehet-e negatív az allergiateszt egy atópiás állatnál? 

Sajnos előfordulhat, hogy a kutya/ macska minden, környezeti allergiára jellemző tünetet mutat, az elvégzett allergiateszt (vérteszt) mégis negatív eredményt hoz. Ennek a pontos tudományos magyarázatát még keresik, a jelenséget ún. “atópia-szerű bőrgyulladásnak” (atopic-like dermatitis) nevezik. Ebben az esetben az allergéneket nem tudjuk beazonosítani, így immunterápiára sem nyílik sajnos lehetőség. A kezelése (az immunterápia kivételével) ugyanakkor az atópiás terápiás elveknek megfelelően történik. 

A macskák eozinofil granuloma komplexe

A betegségről általában

Az eozinofil granuloma komplex (EGK) tipikusan macskákra jellemző, többféle megjelenésű gyulladásos kórkép összefoglaló elnevezése. Egyfajta “reakciós mintázatról” van szó, ami azt jelenti, hogy sok háttérok vezethet az EGK-ra jellemző változatos bőrtünetek kialakulásához, ugyanakkor mélyben, a macskák bőrében a legtöbb esetben hasonló jellegű gyulladásos folyamatok zajlanak.
Habár szövettani kép sokszor különbözik, a citológiai mintákban gyakran láthatjuk a jellegzetes eozinofil sejteket. 

Három megjelenési formáját (melyek akár egyidejűleg is megjelenhetnek egyazon betegnél!) különítjük el:
EOSINOPHIL GRANULOMA
EOSINOPHIL PLAKK
INDOLENS FEKÉLY
A három fenti csoport ugyan tünetileg jól elkülönül egymástól, ugyanakkor a kialakulásukért hasonló okok tehetőek felelőssé.

Mi okozza a macskák eozinofil granuloma komplexét?

A válasz a mai napig teljesen még nem ismert, amit azonban tudunk, hogy egyfajta túlérzékenységi reakció zajlik a háttérben. Ezt a túlérzékenységi reakciót számos tényező kiválthatja. Leggyakrabban valamilyen allergiás bőrbetegség (bolhanyál-allergia, táplálékallergia, környezeti allergia), szúnyogcsípés és akár “saját anyagok” (a macska nyála vagy bőrképletei) is okozhatják. Ritkábban idegentestek (kisebb katusztüske, növényi darabkák, rovardarabkák), trauma, irritációk, kontakt bőrreakció, baktériumok okozta fertőzés, parazitózisok (pl. atkásság) vagy akár fonalas gombafertőzés (microsporiasis) is igazolódnak a háttérben. Az utóbbi időben egyes macskaállományokban a genetikai öröklődésre is fény derült. 

Milyen tüneteket láthatunk EGK esetén?

A három forma többféle megjelenési formában, több területen is látható. Érdekessége a betegségnek, hogy nem csak a bőrben, de akár a nyálkahártya-bőr átmeneteknél és nem ritkán a szájüregben is találhatunk elváltozásokat. Az egyes formák önállóan vagy akár egy állaton többféle alakban is megjelenhetnek. 

Milyen EGK formákat különíthetünk el?

1. Eozinofil granuloma: valójában csak ez az egy forma az, mely igazából szövettanilag is granulómás jelleget mutat. Általában tömöttebb göb, vonalszerű “heges terület” vagy kiemelkedő duzzanat formájában találkozunk vele. Az elváltozás sokszor vörhenyes, a közepe jellemzően sárgás árnyalatú lehet, felülete idővel akár ki is fekélyesedhet. A jellegzetes, általában nem viszkető elváltozások a testen szinte bárhol megjelenhetnek, a bőrben tipikusabban a combéleken, könyökhajlatoknál, az ajkak szélén (jellemző állduzzanatot okozva) és talppárnákon fedezhetjük fel őket. A talpi elváltozások fájdalmasak lehetnek, emiatt sántítás is előfordulhat. A szájüregben is kialakulhatnak göbös/ fekélyes elváltozások a nyelven és a szájpadláson, ilyenkor nem ritkán nyálzást, nyelési vagy evési nehézségeket is tapasztalhatunk. 

2. Eozinofil plakk: kiemelkedő, vörös, nagyon viszkető, sokszor nedvedző és fekélyes és sokszor összefüggő elváltozások, melyek bármely testrészen előfordulhatnak, leggyakrabban azonban mégis a hasi-lágyéki területen és a combok belső-hátsó felszínén láthatjuk. Ezeket a területet a macskák legtöbbször elérik, a nyalogatással a gyulladásos folyamatokat tovább erősítik.

3. Indolens fekély:a felső ajkakon a középső területen vagy a szemfogak magasságában kialakuló jól körülhatárolt, a széli részeken kissé kiemelkedő mély, fekélyes elváltozás. Az egyik legijesztőbb megjelenésű forma, a fekély akár egy nagyobb, félhold alakú anyaghiányt hozhat létre a felső ajkak területén. Kinézetével ellentétben ez a típus mégis kevésbé bizonyul fájdalmasnak vagy viszketőnek.

Hogyan diagnosztizáljuk az eozinofil granuloma komplexet?

Az EGK bőrtüneteit számos egyéb bőrbetegségtől (bakteriális, gombás, vírusos, parazitás, daganatos, autoimmun) szükséges elkülönítenünk. A diagnózist a részletes kórelőzmény felvétele, az állat alapos klinikai vizsgálata, a jellemző bőrtünetek és a kiegészítő vizsgálatok (bőrkaparékvizsgálat, citológia, biopsziás mintavétel) segítségével állíthatjuk fel. 

Hogyan kezelhetjük az eozinofil granuloma komplexet?

Egy EGK-s macskát legsikeresebben a kiváltó ok felderítésével és kezelésével gyógyíthatunk. Ez sajnos nem mindig egyszerű feladat és “kutatómunka” hosszú hónapokat is igénybe vehet. Tekintettel arra, hogy a legtöbb EGK-s forma hátterében valamilyen allergiás háttérokot sejtünk, emiatt az allergiás bőrbeteg állatokra vonatkozó protokoll elvégzését javasoljuk:

• A szigorú bolha- és parazitairtás, majd ezek kontrollja minden együtt tartott állat esetében kiemelten fontos! 
• Szúnyogszezonban javasoljuk ezeket a cicákat bent tartani a szúnyogcsípések elkerülése érdekében. 
• A táplálékallergia kizárására 8-12 hetes eliminációs diéta indokolt
• A környezeti allergéneket erre alkalmas tesztekkel azonosíthatjuk és ez alapján immunterápiás kezelést is kezdhetünk 

A tüneti kezelés az alap ok felderítéséig mindig egyedileg, a macska állapotához, klinikai tüneteihez és a Tulajdonos lehetőségeihez igazodva történik. A bőr- és szájüregi elváltozásokat gyógyszeresen leghatékonyabban és leggyorsabban szteroid készítményekkel tudjuk kezelni, de esetenként az alkalmazott antibiotikum terápia is javulást hozhat. Hosszabb távon a kevesebb mellékhatással bíró ciklosporin is jó megoldás lehet. Az EGK kezeléshez alkalmazhatunk továbbá interferont, bőrtápláló olajakat nagyobb dózisban, antihisztaminokat esetleg a klórambucil hatóanyagot. 

Kigyógyulhat a cicám az eozinofil granuloma komplexből?

Amennyiben az EGK-t kiváltó okot sikeresen felkutatjuk és kezeljük (pl. bolhanyál allergia esetén a bolhákat kiirtjuk és távol tartjuk vagy táplálékallergia esetén hipoallergén tápra váltunk), a tünetek akár véglegesen is megszüntethetők. Környezeti allergiával küzdő pácienseknél azonban időszakos romlásokra vagy egész évben változó súlyosságú tünetekre számíthatunk. Egyes esetekben a háttérokra minden erőfeszítésünk ellenére sem derül fény (ún. idiopatikus forma), ilyenkor az állat élete végéig történő gyógyszeres kezelése is szükségessé válhat.  Jó hír ugyanakkor, hogy ritkább esetekben a probléma csak egyszeri és időnként magától enyhülő vagy megszűnő bőrtünetekkel is járhat. 

Alopecia X

Mi is az az Alopecia X betegség?

Az alopecia X egy ritka bőrgyógyászati megbetegedés, amely felnőtt kutyákban jellemző szőrritkulást, szőrhiányt okoz. Rengeteg neve ismert a szakirodalomban, amely mind arra utal, hogy a patomechanizmus, a kialakulás menete nem teljesen ismert, de valamilyen hormon-termelődési zavart vagy a szőrtüszőkre gyakorolt hormonális hatást sejtenek a hátterében. Hívták korábban pseudo-Cushing szindrómának (mert tüneteiben a Cushing-betegséghez nagyon hasonlít, de a vérbeli eltérések nem jellemzőek ennél a betegségnél), felnőttkori növekedési hormon-hiánynak, felnőttkori hyposomatotropismusnak, ivari hormon reszponzív dermatosisnak (mert ivartalanítást követően gyakran megindult a szőrnövekedés), fekete bőr betegségnek (utalva az idővel kialakuló pigment-lerakódásra a bőrben), nyírás utáni alopeciának (nyírás után lassabban nőtt vissza vagy nem nőtt vissza a szőrzet), sőt, gyapjas szőr szindrómának (mivel “gyapjas” kutyafajtákat érint elsődlegesen) is.
Jellemzően az északi “gyapjas” kutyafajtákban és főleg a hím ivarúakban számíthatunk a megjelenésére: csau-csau, szibériai husky, alaszkai malamut, pomerániai törpespicc, szamojéd kutyákban emiatt gyakrabban látjuk, de uszkárban is megfigyelhetjük. 

Milyen tüneteket láthatunk Alopecia X betegség esetén? 

 A tünetek leggyakrabban fiatal felnőtt kutyákban, 1-3 éves kor között jelennek meg. Először a szőrzet ritkulása, a szőr színének vagy jellegének (egész “kölyök-kutya” jellegűvé válhat) a változása tűnhet fel. Gyakran észlelik a tulajdonosok, hogy a korábban lenyírt szőrzet nem vagy csak részben nő vissza.  Ezzel ellentétben gyakori, hogy a bőrt ért traumák, például egy bőrkaparék-vétel helyén rendszerint normál szőr nő vissza! (ez látható az első képen is egy kis fekete szőrpamacsként). A súrlódásnak vagy nyomásnak kitett felületeken a szőrhiány hamarabb kialakul, így a farkon, nyakon vagy a combéleken számíthatunk először a tünetek megjelenésére. Később, évek múltán akár teljes alopecia (szőrhiány) is kialakulhat. A szőrtelen bőrfelületek pigmentálódhatnak (hyperpigmentáció), feketés színűvé válhatnak, melyet a napsugárzás tovább ronthat (így érdemes ruhával a kopasz területeket védeni). Belgyógyászati panaszok ennél a betegségnél ritkán fordulnak elő (szemben pl. a Cushing-betegséggel), ha mégis tapasztalunk hasonlót, az valószínűleg egyéb háttérbetegségből fakad. 

     

Hogyan diagnosztizálható a betegség? 

Bár a fiatal életkorban jellemző bőr-szőrtünetek megjelenése az északi kutyafajtákban már ráutaló lehet, a diagnózis minden esetben csak egyéb, szőrhiányt okozó betegségek kizárásával (pajzsmirigy alulműködés, Cushing-kór, ivari hormon túltermelődés, follicularis dysplasiák, ún. telogen effluvium) történik. Ezért szükség lehet részletes fizikális vizsgálaton túl  vérvizsgálatra, vizeletvizsgálatra, ultrahang vizsgálatra, a bőr részletes és alapos vizsgálatára, bőrkaparék és esetleg bőrbiopsziás mintavételre is. 

Hogyan kezelhető az Alopecia X?

A betegség alapvetően az életet nem veszélyeztető jóindulatú esztétikai probléma, így a kezelést a különböző gyógyszerek mellékhatásait, előnyeit és hátrányait mérlegelve lehet javasolni.
Melatonin kezelés kisebb testű kutyákban hatékonyabban használható és biztonságos, maximum enyhe szedációt okozó mellékhatással bíró tobozmirigy-hormon kiegészítést jelent, mely szerencsés esetben pár hónap alatt rendezheti a szőrhiányt.
Javasolt a beteg egyedek ivartalanítása, mely a hormonális változások eredményeképpen javíthatja az állapotot. Használhatóak implantátumok (deslorelin) is erre a célra, melyek átlagosan 6 hónapos hatással bírnak.
A finaszterid egy antiandrogén szer, melyet pomerániai spiccekben vizsgáltak, rutinszerű használata nem elterjedt.
A trilosztán tartalmú gyógyszerrel is vannak pozitív tapasztalatok, pár hónap kezelés hozhat javulást. A gyógyszer ugyanakkor drága és az előzőekhez képest összességében több mellékhatással bír, rendszeres és szigorú labor-kontroll mellett javasolt csak a használata.
Amennyiben nem kezeljük a beteget, figyelni kell rá, hogy a szőrtelen bőrt védjük az erős napsugárzástól, hűvösebb időben pedig használjunk ruhát ezeknél a betegeknél. 

Follicularis dysplasiák (örökletes szőrhiányok)

Örökletes szőrtüsző rendellenességek (follicularis dysplasia)

Olyan örökletes bőrbetegségekről van szó ezekben az esetekben, melyek a szőrszálak defektusával vagy a szőrtüszők/ szőrhagyma rendellenes fejlődésével vannak összefüggésben. Ezeknek a betegségeknek a közös tulajdonsága és következménye, hogy előbb-utóbb átmeneti vagy tartós szőrhiányos állapotokat (alopeciát) hoznak létre. Az alábbiakban pár ilyen bőrbetegséget mutatnék be a teljesség igénye nélkül a gyakoribb kórképeket kiemelve.

1. Veleszületett szőrhiány/ alopecia: ebben az esetben a szőrhiány már születéskor vagy legkésőbb pár hetes életkorra kialakul. Egyes tenyésztési trendek eredményeképpen erre a tulajdonságra szelektáltan alakultak ki a ma már elfogadott “kopasz” fajták is, mint a kínai vagy mexikói meztelen kutya, az amerikai kopasz terrier vagy macskák közül a szfinxek. Ez tehát egy örökletes, szőrtüszőket, illetve esetenként a bőr külső rétegét érintő defektus eredménye. Ezeknek az állatoknak a bőre sérülékenyebb, faggyú-és verejték-termelési zavarokkal, könnytermelési problémákkal, fogászati gondokkal is egyidejűleg terheltek lehetnek.
   
2. Fekete szőrök follicularis dysplasiája: ez egy igen ritka, kifejezetten a fekete szőröket-szőrszálakat érintő megbetegedés. Ennél fogva fekete, bicolor vagy tricolor színű kutyákban találkozhatunk vele (pl. Border collie, papillon, basset hound, cavalier spániel, tacskó, pointer, pincher gyakrabban érintettek). A probléma itt a szőrszálakban lévő festékanyag, a melanin rendellenes felhalmozódásához köthető. Ezek a kutyák normál szőrzettel születnek, de pár hetes korra a fekete szőrszálaik kifakulnak, majd kihullanak átlagosan 6-9 hónapos korukra.
   
3. Színmutációs alopecia/ color dilution alopecia: ritka örökletes bőrbetegség, hasonló az előző kórképhez, mert itt is a szőrszálakban lévő pigmentanyag rendellenes felhalmozódásáról van szó. A folyamat meggyengíti a szőröket, ezáltal könnyen törnek és lassan nőnek vissza. Ez a betegség kifejezetten a kék vagy fakó színű színváltozatokat érinti és fokozatos, lassú szőrvesztéssel jár. A tünetek később, fél éves kor és 3 éves kor között alakulnak ki legtöbbször a nyaki-háti szakaszt érintve. Minél világosabb az adott színváltozat, annál korábbi és kiterjedtebb elváltozásra lehet számítani.
   Leggyakrabban érintett fajták: pincher, tacskó, dán dog, whippet, olasz agár, yorkshire terrier, uszkár, csivava, boston terrier
   
4. Pattern baldness/ foltos kopaszság: több formáját lehet elkülöníteni, leggyakrabban tacskókban, agarakban, boston terrierekben találkozhatunk a kórképpel.
   A tacskók füleket érintő szőrhiánya egy fokozatosan rosszabbodó, általában mindkét fület érintő betegség, mely 8-9 éves korra mindkét fülkagyló teljes kopaszodásához vezethet. Más testrész nem érintett.
   
   Az agaraknál jellemzőbben a combok hátsó élénél alakulhat ki körülhatárolt szőrhiányos állapot.
   Leggyakoribb formájaként a szőrhiány a fülek előtti és mögötti részekre, a nyak alsó részére, a hasaljra és a combok hátsó részére összpontosul. Ezt a formát sokszor láthatjuk tacskókon kívül csivaváknál, boston terriereknél, olasz agárnál, whippeteknél. A szőrhiány 1 éves korra lesz látványosabb, de más testrészek később sem lesznek érintettek. Ha közelebbről megvizsgáljuk, valójában nem is teljesen szőrtelenek ezek a részek, apróbb, miniatűr szőrszálakat legtöbbször láthatunk, mely jellemző erre a betegségre.
5. Egyéb follicularis dysplasiák: lehetnek olyan szőrtüszőt és szőrszálakat érintő örökletes rendellenességek is, melyek nem szőrszínhez kötöttek és több kutyafajtát is érinthetnek. Ezek általában 1-4 éves korra kialakuló szőrhiányként jelennek meg pl. szibériai huskyk, pincherek, airdale terrierek, boxerek, angol bulldogok, weimari vizslák egyes egyedeiben.
   A törzsi (“flank”) alopecia egy ciklikus, legtöbbször tavasszal vagy ősszel kialakuló szabálytalan szőrhiányt jelent. Érdekessége, hogy a szőrszálak itt 1-4 vedlési folyamatot követően maguktól is visszanőnek, tehát ez legtöbbször egy átmeneti állapot, ami azonban ismétlődhet. A pontos oka ismeretlen, angol bulldognál és boxereknél sajnos állandósulhat is.
   
   A nyírás utáni alopeciát leggyakrabban szőrnyírások (műtét, hasi ultrahang után pl.) után tapasztalhatjuk. Ilyenkor a lenyírt szőrzet hosszú ideig nem vagy csak foltokban nő vissza, de a bőrfelületen semmilyen más elváltozást nem látni.
   

Hogyan diagnosztizálhatók a follicularis dysplasiák?

Legtöbbször a szőrszálak vizsgálata (trichogram) segíthet az adott kórképek felderítésében vagy kizárásában. A szőrszálak sok esetben ilyenkor rendellenesek, megváltozik az alakjuk, méretük, a bennük lévő pigment eloszlása. Kellő gyakorlattal mindezeket gyorsan és a klinikai tünetekkel összevetve felállíthatjuk a feltételezett diagnózist. Amennyiben bizonytalanabbak vagyunk, a bőr szövettani vizsgálata (bőrbiopszia) lehet a segítségünkre.

Hogyan kezelhetők a follicularis dysplasiák?

Sajnos ezek az örökletes bőrbetegségek nem gyógyíthatóak és fokozatosan erősödő szőrvesztéssel járnak. Ezeknél a szőrhiányos állapotoknál gyakran tapasztalhatók másodlagos bakteriális vagy gombás bőrfertőzések, melyek viszketéssel, korpásodással és bőrgyulladással járhatnak. A tüneteket helyi fertőtlenítő vagy korpásodást gátló samponokkal, balzsamokkal, habokkal vagy esetenként szájon át adott antibiotikumokkal kezelni szükséges. Bizonyos tanulmányok szerint melatonin és B3 vitamin (niacinamid) jótékony hatású lehet ezeknél a folyamatoknál

Jó hír, hogy esztétikailag ugyan zavaró bőrbetegségről van szó, ugyanakkor nem halálos, nem igényel immunszupresszív terápiát. Figyelni kell, hogy ezeknek az állatoknak a bőre sérülékenyebb lehet, ezért ruhával, az UV sugárzás káros hatásaitól fényvédő krémekkel védeni szükséges őket. Bőrtáplálók, rendszeres megelőző samponos kezelések javasoltak életük végéig. 

Pajzsmirigy alulműködés/ hypothyreosis

Hypothyreosis- Pajzsmirigy alulműködés

Mikor beszélünk pajzsmirigy alulműködésről kisállatokban?

Kutyákban az egyik leggyakoribb hormonális (endokrin) kórkép, melyet a pajzsmirigy hormon (tiroxin, T4) szervezetbeli szintjének csökkenése okoz. Macskáknál meglehetősen ritkán találkozunk a betegséggel (náluk inkább a pajzsmirigy túlműködése okoz tipikusan problémákat).
Az esetek döntő többségében -mintegy 95%-ban- maga a hormont termelő szerv, vagyis a pajzsmirigy károsodása és következményes működészavara okozza a hormonszint csökkenését, ezt nevezzük primer vagy elsődleges hypothyreosisnak. Ennek hátterében legtöbbször valamilyen gyulladásos (limfocitás thyroiditis) folyamat vagy egyfajta mirigy-sorvadás (idiopatikus atrófia) áll. Ritkábban, de előfordulhat veleszületett formában vagy fiatal korban is, esetleg környezeti behatás vagy daganatos folyamatok is szerepet játszhatnak a mirigyszövet károsodásában.
A kisebbik hányadban (kb az esetek 5%-ában) a központi idegrendszerben az agyalapi mirigy szintjén bekövetkezett zavar (legtöbbször daganat vagy valamilyen malformáció) felelős a tünetek kialakulásáért – ezt nevezzük másodlagos vagy secunder hypothyreosisnak. Ilyenkor a hipofízis (agyalapi mirigy) által termelt TSH hormon mennyisége csökken, amely a pajzsmirigy tiroxin termelését befolyásolja. A csökkent TSH szint egy idő után a pajzsmirigy szövetének sorvadásához vezet, így pajzsmirigyhormon sem jut megfelelő mennyiségben a vérkeringésbe és a szervezetbe. 

Mikor és mely fajtákban számíthatunk pajzsmirigy alulműködés megjelenésére?

A legtöbb esetben középkorú vagy idősebb kutyák (átlag 7 éves korúak) megbetegedéséről van szó. Nagytestű kutyáknál jóval gyakrabban látjuk, míg kistestűekben relatív ritkán találkozunk vele. Golden retrievereknél és doberman pincserek esetében magasabb az előfordulási gyakoriság. 

Milyen tüneteket láthatunk hypothyreosis/ pajzsmirigy alulműködés esetében?

Tekintettel arra, hogy a szervezet egyik legfontosabb anyagcsere hormonjáról van szó, ennek hiánya az egész szervezet, szervrendszerek szintjén fejti ki a hatását. A tünetek sokszor ráutalóak lehetnek és segíthetnek a diagnózis felállításában, de az esetek többségében nem egyértelműek vagy igen lassan alakulnak ki és van, hogy csak egy-egy tünet megjelenését figyelhetjük meg a sok közül. 

Viselkedésbeli változások: a kutyák mentális állapota és fizikális aktivitása sokszor érintett, így gyakran látjuk, hogy ezek a kutyák fáradékonyabbak, aluszékonyabbak, tompábbak vagy akár apatikusabbak lesznek, mint korábban. Keresik a melegebb helyeket a lakásban vagy a környezetben, a hideget pedig látványosan kerülhetik. Nagyon jellemző lehet a súlygyarapodás is annak ellenére, hogy az etetési szokásaik vagy a táplálék mennyisége nem változik.  

Bőrtünetek: idővel igen jellemző bőrelváltozások jelenhetnek meg és sokszor ez az egyik fő ok, ami miatt a tulajdonosok állatorvoshoz fordulnak. A hypothyreoid kutyák szőrzete megritkul, fénytelenné válik, a vedlés elhúzódhat. Megfigyelhetjük, hogy a korábban lenyírt bőrfelületeken a szőr csak igen lassan vagy egyáltalán nem nő vissza. A szőrhullás leggyakrabban a törzset érinti és szimmetrikus jellegű, alatta a bőr sokszor vastagabban és hűvösebbnek érződhet. A pofa bőrredőinek megvastagodása a kutyáknak egy jellegzetes “tragikus arckifejezést” kölcsönözhet. A bőrelváltozások ebben a stádiumban jellemzően nem viszketőek. Később a bőr felületi védelme meggyengül és másodlagos bőrfertőzések jelenhetnek meg (pyoderma, Malassezia dermatitis), melyek már fokozhatják a viszketés-érzetet. Visszatérő bőrgyulladások, fülgyulladások, lábvég-gyulladások esetében mindenképpen gondolni kell a betegség jelenlétére és kizárására. 

Reproduktív rendszerre (szaporodásra) gyakorolt hatás: kanoknál és szukáknál is kihatással lehet a szaporodószervek működésére. Kanoknál csökkenhet a libidó és a sperma minősége, míg nőstény kutyák esetében a ciklus elhúzódhat, a tüzelések között eltelt idő kitolódhat. 

Neurológiai tünetek: ritkán előfordulhatnak és van olyan kutya, akinél csak ezek a tünetek jelennek meg és utalnak a kórképre. A központi idegrendszer érintettsége miatt egyensúlyzavar (vestibularis tünetek), facialis bénulás (arc lógása, szemhéj lógása), nyelési rendellenességek vagy akár izomgyengeség is előfordulhatnak. Nagyon ritkán egyfajta kómás állapot (myxödémás kóma) is kialakulhat, amely egy életet veszélyeztető és azonnali hormonpótlást igénylő állapot. 

Kardiológiai tünetek: a hormonhiány a szívizomzatra is hatással van, így gyakran tapasztalhatunk bradycardiát (alacsony szívverés számot). 

Szemészeti tünetek: a megváltozott zsíranyagcsere következményeképpen lipid molekulák rakódhatnak le a szaruhártya felszínén (cornea lipidosis). 

Gyomor-bélrendszeri tünetek: bélsárrekedés vagy hasmenés gyakori tünet lehet, de ritkán a nyelőcső- vagy a vastagbél tágulatával (megaoesophagus illetve megacolon) is találkozhatunk. 

Biokémiai eltérések a vérben: gyakran látunk a betegség előrehaladottságával párhuzamosan nem regeneratív vagy vashiányos anaemiát (vérszegénységet). A zsíranyagcsere változása miatt a triglicerid és/ vagy a koleszterinszint megnőhet. 

Hogyan diagnosztizálható a pajzsmirigy-alulműködés/ hypothyreosis?

Ugyan a hormonális betegségek között az egyik leggyakoribbnak gondolják, valójában jóval ritkább a valódi pajzsmirigy alulműködés kutyák esetében és a diagnózis felállítása sokszor egyáltalán nem egyszerű feladat egy klinikus állatorvos számára. A pajzsmirigy alulműködést a tiroxin hormon szintjének mérésével tudjuk alátámasztani, melyhez éhgyomri vérvétel szükséges. A hormonszintet ugyanakkor számos dolog befolyásolja: az állat aktuális egészségügyi állapota, stresszhatások, környezeti hatások vagy bizonyos gyógyszerek is csökkentheti a tiroxin hormon szintjét a szervezetben. Komoly gyulladásos folyamatok esetében a tiroxin szint drasztikusan lecsökkenhet, ez azonban nem jelenti azt, hogy a kutya valóban hypothyreoid! A kórképet euthyroid sick szindrómának nevezzük és a gyulladás rendeződésével a pajzsmirigy hormonszint normalizálódása várható. Leggyakrabban ez vezet a sok téves diagnózishoz és felesleges hormonkiegészítéshez.
A biztos diagnózishoz ezért mindig alapos fizikális vizsgálat, a klinikai tünetek, vérvételi eredmények és hormonmérések együttes értékelése szükséges! Amennyiben vérvétellel kórosan alacsony T4 (tiroxin) szintet mérünk, mely jellemzőbben magasabb TSH hormon szinttel párosul, vannak jellemző klinikai tünetek és vér-biokémiai eltérések, a diagnózis viszonylag egyértelműnek mondható. Egyéb esetekben javasolt dinamikus stimulációs tesztet végezni TSH hormonnal (ez általában 2 vérvételt jelent pár óra különbséggel). 

Hogyan kezelhető a pajzsmirigy alulműködés/ hypothyreosis? 

A betegség diagnózisának felállítását követően levotiroxin hormon kiegészítés szükséges, a betegség prognózisa jónak mondható (tehát kezelhető betegségről van szó). A megfelelő dózis beállítása, a napi adagolás mindig az adott egyedtől függ, a hormonszintet vérvétellel rendszeresen (kezdetben 3-4 hetente, majd pár havonta)  ellenőrizni szükséges. A betegek életük végéig kezelésre szorulnak.
A tünetek a kezelést követően lassan rendeződnek, sokszor hónapok szükségesek a látványosabb javuláshoz (például a szőrzet növekedéséhez vagy a testsúly normalizálódásához).