Plasmasejtes pododermatitis macskában

A PLASMASEJTES PODODERMATITIS/ LÁBVÉGGYULLADÁS a macskák jellegzetes megjelenésű, kizárólag a talppárnákat érintő betegsége.

Miért alakul ki ez a jellegzetes talppárna betegség macskákban? 

A betegség pontos háttere, kialakulásának körülményei és okai tisztázatlanok.
A talppárnát ilyenkor az immunrendszer aktív sejtjei (plasmasejtek) szűrik be- innen származik az elnevezés is-, ezért feltételezhetően immunológiai okok húzódnak a háttérben.
A macskák FIV (macska AIDS) fertőzése az esetek mintegy felében kimutatható, de egyértelmű összefüggést még nem fedeztek fel a FIV és a plasmasejtes pododermatitis kapcsán. Egyes esetekben ugyanakkor diétás változtatásokkal, hipoallergén kizárosás/ eliminációs diétával is javulást lehet elérni ezeknél a betegeknél, ami feltételezhet allergiás folyamatokat/ eleségallergiát is a háttérben.

Milyen tünetekkel járhat a plasmasejtes pododermatitis?

A betegség bármilyen korú, nemű vagy fajtájú macskát érinthet. Kifejezetten a  talppárnák érintettek, de ezen belül is változatos tünetek jelentkezhetnek.
Legjellemzőbb több végtagon (ritkábban csak egy végtag érintettsége) a centrális (középső/ fő) talppárna puhább duzzanata, mely idővel sebesedhet, fekélyesedhet és fájdalmassá is válhat, esetenként lilásan elszíneződhet, “ráncosodhat” is. Az előrehaladttabb esetekben súlyos szövetburjánzás is megfigyelhető lehet. Az állapot nem minden macskát zavar, de egyes esetekben a talppárna fájdalmassága sántasághoz vezethet.

 

Hogyan állíthatjuk fel a betegség diagnózisát?

A klinikai kép mindenképpen ráutaló a betegségre, de a vérvizsgálati eredmények (limfociták számának növekedése, globulinszint növekedése) is segíthetik a diagnózis felállítását. Biztosabb eredményt a talppárna szövettani (vagy citológiai– tűvel történő mintavétel) vizsgálata ad.
Mivel gyakran látható egyidejű macska AIDS (FIV) fertőződés a plasmasejtes pododermatitis-szel küzdő macskabetegeknél, ezért a vírusos macskabetegségekre (leukózis, FIV) szűrővizsgálat a betegségben érintett macskáknál mindenképpen javasolt.

Hogyan kezelhető a plasmasejtes pododermatitis?

A betegség kezelésére az immunrendszert befolyásoló kezelések javasoltak- az esetek kb. felében az ún. doxyciklin antibiotikum immunrendszert is befolyásoló hatása révén 2 hónap alatt jelentős javulást hozhat az állapotban. Amennyiben érdemi javulás erre a kezelésre nem következik be, szteroid vagy ciklosporin gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazása javasolt.
Súlyos (fekélyes, sebes, extrém duzzadt) esetekben a talppárna műtéti eltávolítása (lézerterápia) is megfontolandó terápiás lehetőség lehet.
Amennyiben a tünetek javulást mutatnak, meg lehet próbálni a terápiát felfüggeszteni, de a panaszok az esetek egy részében visszatérnek – ilyenkor a terápiákat hosszabb távon is folytatni szükséges.
Az eleségallergia háterének kizárása érdekében eliminációs kizárólagos hipoallergén diéta is javasolható 6-8 hétig.

Milyen bőrbetegségek okozhatnak még hasonló tüneteket macskákban?

Bár a klinikai kép (amennyiben több talppárna is érintett) nagyon jellemző lehet a betegségre, a talppárnát érintő daganatok, rovarcsípések, eozinofil granulóma kizárására törekedni kell. Ugyanakkor ezek a kórképek általában csak egy mancsot/ talppárnát érintenek.

Eleségallergia/ allergiás háttér az esetek egy részében felmerülhet, ezért ennek kizárása érdekében szigorúan kivitelezett eliminációs hipoallergén diéta végzése javasolt min. 2 hónap időtartamra. A tünetek javulása esetén provokációs etetések lehetnek majd szükségesek az eleségallergének pontosabb meghatásozása és a hosszabb távú etetési terv kialakítása érdekében.

Ischaemias dermatopathia

ISCHAEMIÁS DERMATOPATHIA KUTYÁKBAN

MILYEN BETEGSÉGET TAKAR AZ ISCHAEMIÁS DERMATOPATHIA?

Az ischaemiás dermatopathia egyfajta, az ún. “sejtszegény” érgyulladások csoportjába tartozó, hasonló szövettani és klinikai tünetekkel járó, de esetenként különböző ok miatt kialakuló ritka bőrbetegségek összefoglaló elnevezése. 

Érgyulladásnak nevezünk minden olyan kórképet, melynél a gyulladásos folyamatok a vérereket támadják, melynek következtében a szövetek tápanyag-és oxigén-ellátottsága romlik. Ez hosszabb távon a bőrben lévő szőrtüszőknek a sorvadásához és változatos, esetenként súlyos bőr- és karomelváltozásokhoz vezet. 

Kutyákban 5 fő altípusba soroljuk az ezzel a betegséggel küzdő bőrbetegeket:

1. Örökletes forma (canine familial dermatomyositis- FDM): fiatal korban kialakuló örökletes betegség, mely a bőrt és az izmokat is érinti. Leggyakrabban sheltie, collie, skótjuhász és ezek keverékei érintettek. 

2. Fiatalkori forma (juvenile-onset dermatomyositis-like disease- DM-Like): fiatal korban kialakuló, klinikailag és szövettanilag az előző formával teljesen hasonló betegség, azonban ebben az esetben nincs bizonyított fajta-érintettség és nem bizonyított az örökletes jelleg. 

3. Vakcinázást követően kialakuló körülírt lokalizált panniculitis (localized post-rabies vaccination panniculitis- Post-Rabies): legtöbbször a veszettség oltás helyén később kialakuló körülhatárolt bőrelváltozás. 

4. Vakcinázást követő generalizált forma (generalized vaccine-induced ischaemic dermatopathy- GVIID): legtöbbször a veszettség vakcinázást követően pár hónappal kialakuló, kiterjedt és súlyosabb bőrtünetekben megnyilvánuló betegség.

5. Idiopathikus generalizált forma (generalized idiopathic ischaemic dermatopathy- GIID): felnőtt vagy idősebb korban kialakuló kiterjedt és súlyos bőrtüneteket okozó betegség, mely azonban nem hozható összefüggésbe veszettség oltással vagy egyéb vakcinázással. 

Németjuhász kutyáknál és jack russel terriereknél a fentiektől eltérő, de örölkődő érgyulladással járó bőrbetegségek szintén leírásra kerültek. 

MI OKOZZA AZ ISCHAEMIÁS DERMATOPATHIÁT KUTYÁKBAN?

A pontos okok a mai napig nem teljesen tisztázottak.
Immunológiai (immun-mediált) folyamatok lehetnek a fő kiváltó tényezői, melyek a vérerek falát támadják és vezetnek a bőrtünetek megjelenéséhez. Egyes források szerint genetikai tényezők (pl juhász-kutyák esetében egyes gének jelenléte), környezeti faktorok (pl. UV sugárzás), fertőzések, vakcinázások (elsősorban a veszettség oltás) vagy stressz is közrejátszhatnak a betegség kialakulásában. 

MILYEN FAJTÁKBAN SZÁMÍTHATUNK GYAKRABBAN AZ ISCHAEMIÁS DERMATOPATHIA MEGJELENÉSÉRE?

Az 1-es fiatalkori, örökletes forma (FDM) a juhászkutyákat (colliek) és azok keverékeit érinti legtöbbször. Ugyanakkor a nem örökletes, fiatalkori 2-es formánál a csau-csau, beauceron, corgi, németjuhász, kuvasz, miniatűr schnauzer, miniatűr tacskó, fox terrier vagy más fajták is érintettek lehetnek. 

A vakcinázás utáni és felnőttkori formák (3-5-ös típusok)  jóval gyakrabban érintik a kistestű, 10 kg alatti kutyákat, mint az uszkár, shi-tzu, Lhasa apso, máltai selyemkutya, yorkshire terrier, pomerániai spicc  vagy a csivava.

Németjuhász valamint jack russel terrier kutyák esetében is leírtak a fentiektől eltérő, örökletes érgyulladással járó bőrbetegségeket.  

MILYEN TÜNETEKET TAPASZTALHATUNK ISCHAEMIÁS DERMATOPATHIÁBAN?

Az egyes típusokra esetenként eltérő és változatos klinikai kép lehet jellemző. Ugyanakkor a kiterjedtebb bőrelváltozások esetében leggyakrabban a fejen a fülszéleken, fülek belső oldalán, pofán, orron, szem- és szájkörnyéken, farkon, farokvégen és a lábvégeken látunk bőrtüneteket.

A rosszabb vérellátottság miatt a csontos alapú bőrfelszínek könnyebben sérülhetnek, ezért itt súlyosabb bőrtünetek is kialakulhatnak. Nem ritka a karmok és a karomágyak érintettsége sem, melynek következtében a karmok rendellenesen növekednek, puhává, töredezetté és sérülékennyé válnak, sőt, egyes esetekben teljesen betörnek vagy leesnek, ami sántasághoz vezet. 

A bőrtünetek közül a legjellemzőbbek az érintett területeken kezdetben kisebb kipirult göbök, esetenként gennyes hólyagok megjelenése, majd később korpázás, fekélyek vagy pörkök kialakulása, melyek igen súlyosak és fájdalmasak lehetnek. A folyamat előrehaladásával szőrhiány, pigment-lerakódás vagy pigment-vesztés és hegesedés fordul elő. 

Egyes formáknal (1-es, 2-es, 4-es, 5-ös) izomsorvadás is megfigyelhető, mely leggyakrabban a rágóizmokat, de súlyosabb esetekben akár egyéb izomcsoportokat vagy a nyelőcsövet is érintheti. Utóbbinál akár megaoesophagus (kitágult nyelőcső) is kialakulhat. 

A bőrbetegség legtöbbször nem viszkető (inkább fájdalmas és kellemetlen), de másodlagos bőrfertőzések esetében ez a helyzet változhat.

A veszettség vakcinázás helyén leggyakrabban szőrhiány és pigment-lerakódás/ -vesztés figyelhető meg a vakcinázási hely körül az oltás utáni 1-3 hónapban. 

Megfigyelhetők a betegeknél szisztémás belgyógyászati egyéb tünetek is párhuzamosan, mint láz, izomgyengeség, étvágytalanság, letargia, májérték-emelkedettség a vérlaborban, nehezebb nyelés, félrenyeléses tüdőgyulladás, nyálzás, fogyás. 

HOGYAN DIAGNOSZTIZÁLHATÓ AZ ISCHEAMIÁS DERMATOPATHIA?

A diagnózishoz minden esetben bőrbiopsziás szövettani mintavétel, esetenként az izomból is szövettani mintavétel szükséges. 

Fiatal korban és juhász kutyák esetében habár a klinikai tünetek nagyon ráutalóak lehetnek, de el kell tudni azokat különíteni a fonalas gomba okozta bőrfertőzéstől (dermatophytosis), a demodex szőrtüszőatka fertőzéstől (demodicosis) vagy a másodlagos bakteriális bőrfertőzésektől (pyoderma). 

A felnőttkori formánál a súlyosabb bőrtünetek hátterében a korábban felsorolt fertőző vagy parazitás megbetegedéseken túl az autoimmun/ immun-mediált (erythema multiforme, lupus erythematosus, egyéb érgyulladást okozó betegségek) vagy daganatos kórképekre (bőrlymphoma) is szükséges gondolnunk, mint lehetséges diagnózisok. 

Így a teljeskörű bőrgyógyászati vizsgálat ezeknél az eseteknél nélkülözhetetlen. 

HOGYAN KEZELHETŐ AZ ISCHAEMIÁS DERMATOPATHIA?

A kezelés a legtöbb esetben komplex, egyedi, nehéz és kihívásokkal teli. Legtöbbször a javulás kifejezetten lassú (több hónap is lehet) és egyedenként is eltérően reagálhatnak a megkezdett gyógyszeres kezelésekre. Ahol már izomsorvadás is kialakul és a bőrtünetek súlyosak és kiterjedtebbek,, ott a prognózis legtöbbször rosszabb. 

Az ajánlott készítmények közé tartoznak az omega 3/6 olajok, az E-vitamin és egy pentoxyfillin nevű gyógyszer. Bizonyos esetekben szteroidos kezelés is szükségessé válhat a súlyosabb tüneteket enyhíteni, azonban ez tovább vékonyíthatja az amúgy is érzékeny bőrt, így az alkalmazásával kapcsolatban megoszlanak a vélemények. 

Az idejében felállított diagnózis mellett is a prognózis kérdéses lehet és sajnos nem minden kutya reagál a megkezdett terápiára megfelelően, még akkor sem, ha mindent az előírtak szerint csinálnuk. 

Az alábbiakat javasolt minden esetben figyelembe venni:

• A lehetséges traumáktól védeni kell az állatot- ez sajnos sokszor azt jelenti, hogy nem játszhat a többi kutyával vagy védeni kell séta közben a külső behatásoktól. 
• Minden viszketéssel járó öntraumát kerülni kell, ami ronthatja a bőrtüneteket! Ezért paraziták és másodlagos viszkető bőrfertőzések ellen mindig védeni és kezelni kell ezeket az állatokat!
• Az erős UV sugárzást és napozást kerülni szükséges illetve fényvédő krémek használata javasolt a szőrtelenebb és kitett bőrterületeken. 

SLO (Szimmetrikus lupoid onychodystrophia)

Mit is jelent ez a furcsa elnevezésű SLO betegség kutyákban?

Az SLO egy jelenleg ismeretlen oktanú, gyulladásos megbetegedés kutyákban, mely egy vagy több lábvég karmainak deformitásaiban, töredezésében, leválásában nyilvánul meg. A “dystrophia” szócska a rendellenes karom-alakulásra, míg az “onychomadesis” a karmok leválására utal. 

A betegség kialakulásának hátterében korábban autoimmun reakciót sejtettek, de az utóbbi időben egyre hangsúlyosabbá válik az az álláspont, hogy nem egyetlen immunológiai betegségről beszélünk, hanem inkább egyfajta ún. “reakciós mintázatként” tekintünk erre a kórképre. Ez azt jelenti, hogy számos belgyógyászati, parazitás, immunológiai, gyulladásos megbetegedések vagy akár túlérzékenységi reakciók is kialakíthatják ezt az igen különleges és sokszor a tulajdonosok számára érthetően ijesztő karombetegséget. 

Egyes fajták, mint a németjuhász és a gordon szetter hajlamosabb a betegség kialakulására, de bármely fajta érintett lehet. A szakállas/ bearded collie esetében örökletes/ genetikai okokat is sejtenek a háttérben.
Leggyakrabban 2-6 éves kor között számíthatunk a kialakulására, de bármely életkorban megjelenhetnek a tünetek.

Milyen tünetekben nyilvánul meg az SLO kutyákban?

Legtöbbször teljesen logikusan a tulajdonosok valamilyen trauma következméynének gondolják a karmok hirtelen beszakadását, majd a lábvég nyalogatása, a karom érzékenysége, az érintett végtag kímélése, sántasága tűnhet fel, ami miatt az állatorvost felkeresik. 

Ezeknél a kutyáknál azonban nem csupán egyszeri ilyen esetről van szó, hanem rendszeresen megismétlődő visszatérő  problémáról, melyben sokszor egy lábvégen több karom vagy később mind a négy lábvég több karma is érintetté válhat. 

A karmok beszakadását ezekben az esetekben az okozza, hogy a karmokon növekvő szaruréteg ezeknél a kutyáknál gyenge és sokszor már sérült. A karmok a normális anatómiai állapotoktól eltérően eleve deformáltan növekednek, töredezettek, tompa fényűek lehetnek és sokszor rendellenes túlnövekedésük is megfigyelhető. Ezek a rendellenességek pedig a traumás behatások szempontjából semmiképpen nem kedvezőek (beakadhatnak, beszorulhatnak a séta vagy járás közben, nagyobb futás vagy terhelés hatására). A beszakadt és levált karmok gyakran véreznek, kifejezetten erős fájdalmat okozhatnak az állatnak. 

   

További problémát vethet fel, hogy a lábvég és a karmok is a környezettel (talajjal, sárral stb.) való közvetlen érintkezés következtében sokkal hajlamosabb be- és felülfertőződni a sérülések következtében. A bakteriális (pyoderma) és esetenként gombás (dermatophytosis) fertőzések a folyamatot súlyosbíthatják, a fájdalmat és a gyulladást erősítik. 

A beszakadt és rendellenesen betört karmok a karomágy területére is nyomást gyakorolnak, így itt is sokszor találkozunk következményes karomágy-gyulladással és akár gennyes-véres váladékozással is ezeken a területeken. 

A levált karmok helyén a későbbiekben is jellemzően deformált, egyenetlen felületű, puhább és jóval sérülékenyebb karom nő vissza.

Jó hír ugyanakkor, hogy ennél a betegségnél kizárólag a karmok érintettek- semmilyen más bőrfelület, testrész vagy belső szerv elváltozása nem társul a kórképhez!

Hogyan lehet diagnosztizálni az SLO betegséget?

A kizárólag csupán a karmokat érintő bőrgyógyászati betegségek köre meglehetősen szűk, így a diagnózis a tünetek alapján mindenképpen gyanítható kell legyen. Ugyanakkor a biztos diagnózis felállítása és a háttérben esetleg meghúzódó egyéb betegségek felderítése érdekében szövettani mintavétel indokolt. 

Sajnos a levált karomrész beküldése hasonló vizsgálatra nem kecsegtet semmilyen diagnosztikai eredménnyel, ezért a szövettanhoz legalább egy érintett teljes karom (utolsó ujjperc) beküldése, amputációja lenne ideális. Amennyiben az 1. ujj vagy a farkaskarmok érintettek, ezeknek az eltávolítása jár kevesebb komplikációval a lábvég terhelhetősége szempontjából. 

Vannak sebészi egyéb technikák, melyek megpróbálják elkerülni a teljes karom eltávolítását, ilyenkor csupán egy kisebb terület kerül kimetszésre a karomból és a karomágy egy területéről. 

Ezek a beavatkozások érthetően fájdalmasak és kellemetlenek, komoly fájdalomcsillapítást és kötözést is igényelnek, amputáció esetén ráadásul véglegesek, így sokszor a klinikai kép alapján és egyéb kiegészítő vizsgálatok (vérvétel, ultrahang, tápváltás stb.) segítségével próbáljuk meg a diagnózist felállítani. 

Hogyan gyógyítható az SLO betegség? 

Nagyon fontos a diagnózis felállításánál figyelembe vennünk, hogy egyéb betegségek következménye is lehet a karmok leválása: 

• parazitás betegségek (pl. kullancs-terjesztette vérparaziták jelenléte)
• szervezetbeli súlyosabb gyulladás
• érgyulladások
• belgyógyászati és hormonális betegségek
• tápallergia
• vitamin- vagy nyomelem-hiány
• autoimmun betegségek stb.

Így először ezeknek a lehetőségét szükséges kiegészítő vizsgálatokkal kizárnunk. Amennyiben bármelyik betegség beigazolódik, azok célzott kezelése szükséges a karmok állapotának javításához!

Sok esetben azonban nem találunk semmilyen kiváltó okot a háttérben, ilyenkor az alábbi kezelések segíthetnek a karomelváltozások hosszú távú enyhítésében: 

1. Az érintett karom/ lábvég rendszeres fertőtlenítése (langyos fertőtlenítőszeres lábáztatás), szükség esetén antibiotikum kezelés, ha indokolt
2. A sérült karom/ lábvég védelme (kötés felhelyezése, mozgáskorlátozás), tisztán tartása és szükség esetén gallér viselés a nyalogatás, rágcsálás elkerülése érdekében
3. A karmok tartós védelme: rendszeres karomvágás (2 hetente!) vagy reszelés a traumák elkerülése érdekében
4. Bőrtápláló készítmények (omega 3/6 zsírsavak EPA) többszörös adagban (számos állatgyógyászati készítmény kapható erre a célra)
5. B-3 vitamin kiegészítés
6. E-vitamin kiegészítés
7. Szükség esetén fájdalomcsillapító gyógyszerek
8. Immunrendszert befolyásoló és/ vagy gyulladáscsökkentő gyógyszeres készítmények: tetraciklin/ doxyciklin, prednizolon, ciklosporin, azatioprin (bár legtöbbször a fenti készítmények is elegendőek és nem szükséges erősebb gyógyszereket alkalmaznunk a kezeléshez)

A karmok kifejezetten lassan regerálódnak, ezért nagyon türelmesnek kell lenni a javulási folyamatok tekintetében! Legtöbbször 3-6 hónap szükséges ahhoz, hogy a növekedésük beinduljon és a karmok stabilizálódhassanak.
Azt is fontos tudni, hogy az újonnan nőtt  karmok sem lesznek tökéletesek, gyakran deformáltak, de nem törnek olyan könnyen és sokkal kevésbé lesznek fájdalmasak vagy fertőzésre hajlamosak, ennél a betegségnél ezt a célt kell elsősorban szem előtt tartanunk!