A kutyák szőrtüszőatkássága

Kutyák demodicosisa (szőrtüszőatkásság)

A demodicosist, vagyis szőrtüszőatkásságot a bőrben élősködő mikroszkópikus atkafajok okozzák kisállatoknál. Ezek az atkák a legtöbb állat (és az ember) bőrében, legtöbbször a nevükből adódóan legtöbbször a szőrtüszőkben találhatóak meg. 

Mi okozza a kutyák szőrtüszőatka fertőzését?

Kutyák esetében legtöbbször a Demodex canisnak nevezett atkafaj (ritkábban D. injai)  áll a tünetek megjelenése mögött. Ezek a paraziták kis számban, de normál esetben is megtalálhatóak a szőrtüszőkben, tehát a legtöbb kutya valójában tünetmentes hordozó.
Betegséget, bőrtüneteket az atkák csak bizonyos körülmények között okoznak kedvenceinknél. Amennyiben az immunrendszer valamilyen oknál fogva legyengül, a bőr ellenállóképessége is csökken és az addig kis számban szőrtüszőkben élő atkák elszaporodhatnak és gyulladást okozhatnak.

Fertőző-e a kutyák szőrtüszőatkássága?

A szőrtüsző atkákkal a kutyák még kölyök korban, életük első pár napjában az anyjuktól kontaktus révén (szopás alkalmával) fertőződnek. A későbbiekben ezek az atkák az adott egyed szőrtüszőiben élnek és élősködnek tovább (legtöbbször semmilyen panaszt nem okozva), többi kutya társukra kontakt (vagyis érintkezés útján létrejövő) fertőzési veszélyt nem jelentenek. A korai (anyai) fertőzés miatt ugyanakkor előfordulhat, hogy egyazon alomból származó több “testvérnél” a későbbiekben betegség alakul majd ki.

Milyen korban számíthatunk a szőrtüszőatka-kór megjelenésére?

Fiatalabb kutyáknál leggyakrabban az első életévben, 18 hónapos korig alakul ki a demodicosis “juvenilis” (fiatal-kori) formája. A bőrbetegség kialakulásának hátterében dolgozó pontos mechanizmus továbbra is kutatások tárgyát képezi, de az már biztos, hogy egyfajta genetikai defektus, öröklött immungyengeség is szerepet  játszik benne. Ez magyarázza, hogy annak ellenére, hogy a kutyák kölyök korban fertőződnek, bőrtünetek és betegség mégis csak egyes egyedeknél alakul ki.
Felnőtt vagy idősebb korban ritkábban, de szintén találkozhatunk szőrtüszőatkássággal. A fertőzés súlyosbodásához és a tünetek megjelenéséhez ilyen esetekben szinte mindig valamilyen háttérben megbújó immunhiányos állapot vagy egyidejűleg jelenlévő betegség szükséges. Ezek lehetnek belgyógyászati (hormonális- pl. Cushing-kór vagy pajzsmirigy alulműködés, immunológiai) kórképek, daganatok vagy valamilyen egyéb, immunrendszert gyengítő tényezők. Esetenként az is előfordul, hogy az állatorvos által felírt gyógyszer vezet a bőr ellenállóképességének csökkenéséhez és az atkák elszaporodásához (például szükséges, de tartós szteroid-kezelés). 

Milyen tünetei lehetnek a szőrtüszőatka-kórnak?

A demodicosis nagyon változatos tünetekben nyilvánulhat meg. Három formáját különíthetjük el attól függően, hogy mekkora vagy melyik bőrterület érintett

1. Lokális (helyi, kis területet érintő) demodicosis: 1-4 kisebb bőrterület érintettsége esetén beszélhetünk erről a formáról. Foltokban jelentkező szőrhullás jellemző legtöbbször a fejen (szemkörnyék, szemek körüli területek sokszor), lábvégeken, törzsön.
   
2. Generalizált (súlyosabb, több vagy kiterjedt bőrfelszínt is érintő) demodicosis: ha 4-nél több elváltozás látható vagy nagyobb kiterjedésű terület érintett. A helyi formából gyorsan kialakulhat.
   
3. Lábvégeket érintő ún. pododemodicosis: egyes esetekben egy vagy több lábvég érintett csak a folyamatban.
   

A tünetek kezdetben apró vagy nagyobb szőrtelen kerekded vagy szabálytalan alakú foltokként láthatók, melyek később egyéb területeken vagy kiterjedtebb formában a testükön több ponton is megjelenhetnek. A foltok később kipirultak vagy akár korpázó felületűek is lehetnek. Előfordul, hogy a fülgyulladások mögött is ezeket az atkákat láthatjuk egy mintavételt követően. Ez a bőrbetegség jellemzően nem viszket, de nagyon gyakran társulnak mellé baktériumok és/ vagy élesztőgombák által okozott bőrfertőzések, melyek a klinikai képet súlyosbíthatják és vakarózást válthatnak ki. 

Hogyan diagnosztizálható a szőrtüszőatkásság?

A szőrtüszőatkákat kimutatni leghatékonyabban mélyről vett bőrkaparék-mintavétellel, majd mikroszkóppal vizsgálva lehetséges. Egyes esetekben a felületről cellux-csíkkal, a bélsár vizsgálatával vagy a fülből vett tampon-mintával is láthatóvá tehetők.

Hogyan kezelhető a szőrtüszőatkásság?

Korábban kifejezetten nagy kihívást jelentett ennek a bőrbetegségnek a kezelése, azonban az utóbbi évtizedben számos olyan készítmény elérhetővé vált, mellyel pár hónap alatt a súlyosabb esetek is sikerrel gyógyíthatóak.
Az utóbbi időben az ún. izoxazolin-típusú készítményeket részesítjük előnyben (fluralaner, afoxolaner, sarolaner), melyek tablettás vagy spot on bőrre cseppentős formában is elérhetőek, nagyon hatékonyak és biztonságosak minden kutyafajtában. 
Egyéb féreghajtásra is alkalmazható hatóanyagok (moxidectin, milbemicin-oxim) is használhatóak a szőrtüszőatkák ellen. Fontos megjegyezni, hogy ezek a készítmények szív-és bőrférgek bizonyos lárva alakjait is elpusztítják, emiatt a demodicosis kezelésére csak előzetes dirofilaria (szív-bőrférgesség) szűrést követően alkalmazzuk azokat. 
A különböző avermektinek (ivermektin, doramektin) szájon át vagy injekciós formában meghatározott dózisban és hosszan adagolva szintén alkalmasak lehetnek a kezelésre. Ezek olcsóbbak ugyan, de egyes kutyafajták (pl. collie-k) esetében nem javasoltak.
Helyileg korábban használtunk atkák ellen ható amitráz tartalmú lemosó oldatokat is heti rendszerességgel, az utóbbi időben a szájon át adható készítmények egyszerűbb, gyorsabb, biztosabb és biztonságosabb lehetőségeket teremtenek a kezelésre, így ennek az oldatnak a használata háttérbe szorult. 
A bőrtünetek jellegétől, súlyosságától és kiterjedésétől függően a szájon át alkalmazott készítmények mellett különböző helyi samponokat, spray-ket, géleket is javasolt használni a terápiát kiegészíteni, a tüneteket enyhíteni és a másodlagosan kialakuló bőrfertőzéseket mérsékelni. 

Milyen a demodicosis prognózisa, gyógyulási aránya?

A jelenlegi gyógyszeres készítményekkel a szőrtüszőatkásság a legtöbb esetben sikeresen kezelhető. Fiatal állatokban az enyhe, helyi fertőzések idővel az immunrendszer erősödésével enyhülhetnek vagy ritkán akár el is múlhatnak, de legtöbbször a mintavétel és a kezelés elkerülhetetlen.
Felnőtt vagy idősebb kutyákban ugyanakkor a háttérbetegségek felkutatására is gondolni kell, melyek az immunrendszerük és a bőr ellenállóképességének gyengülése mögött állhatnak. Ehhez sokszor részletes kivizsgálások szükségesek (vérvétel, hasi ultrahang, mellkas röntgen stb.). Az alap probléma felfedezése és kezelése nélkül a szőrtüszőatka fertőzés is vissza-visszatérhet. 

Bőrgombásság

Mit nevezünk bőrgombásságnak?

Bőrgombásság alatt legtöbbször a patogén fonalas gombák, az ún. Dermatophyták által okozott bőrbetegséget értjük. Ezek az élősködők nem tagjai a normál bőrflórának, a bőr felső rétegében és a szőrszálakban való elszaporodásukhoz közvetlen kontaktus és sokszor valamilyen immungyengítő tényező is szükséges. Főleg hosszú szőrű macskák esetében bőrtünetek nélküli hordozás is előfordulhat, melynek a jelentősége a környezeti fertőzés terjesztésében jelentős lehet. 

Mi okozza a bőrgombásságot kisállatokban?

A kutyákat az esetek mintegy 70%-ban az ún. Microsporum canis törzsek, kisebb arányban kisrágcsálóktól (Microsporum persicolor, Trichphyton mentagrophytes) vagy a talajból egyéb gombafajok (Microsporum gypseum) is fertőzhetik. Macskák esetében leggyakrabban Microsporum canis törzseket detektálhatunk a mintákban. 

Hogyan fertőződhetnek a kedvenceink?

A környezetben a gombaspórák legtöbbször nagyon ellenállóak, akár hosszú évekig is jelen lehetnek és fertőzhetik a kedvenceinket. Leggyakrabban a kihullot fertőzött szőrszálak jelentik a fertőzési forrást. A spórák szaporodása és a fertőződés ugyanakkor ép bőrfelületeken nem indul meg, ehhez a bőrfelszín sérülése szükséges. Ezek lehetnek kisebb, pl. vakarózás következményeképpen létrejövő bőrtraumák, horzsolások vagy akár kisebb mechanikai sérülések is pl. ásást, játékot követően.
Gyakran fertőződnek állataink direkt kontaktus útján fertőzött, tüneteket mutató vagy csak a gombásságot hordozó, de bőrtüneteket nem mutató társaiktól. Kozmetikai beavatkozásoknál nyírást követően, fertőzött eszközök használatával szintén terjedhet. 

Fertőzhet-e minket is a kutyák és macskák bőrgombássága?

A dermatophytosis zoonózis, ami azt jelenti, hogy az érintett kedvencünkkel való közvetlen kontaktus minket is fertőzhet és jellegzetes bőrelváltozásokat hozhat létre. Ezek legtöbbször szabályos kipirult, kerekded, legtöbbször nem viszkető foltok. 

Minden kutya vagy macska fertőződhet? 

Igen, alapvetően bármelyik fajtájú és bármely életkorú állatnál kialakulhat a fertőzés, bár a fiatalabb és idősebb korosztály fogékonyabb rá. Yorkshire terriernél, jack russel terriereknél vagy macskák esetében a perzsáknál és más, hosszú szőrű fajtáknál a kiterjedt, nagyobb testfelületet érintő bőrgombásság jóval nagyobb eséllyel alakul ki és a kezelés is komplikáltabb lehet.
A koron kívül hajlamosító tényezők lehetnek továbbá a melegebb, párásabb éghajlat, a menhelyi tartás, a fokozott stresszhatások vagy a különböző immungyengítő betegségek. 

Milyen bőrtüneteket tapasztalhatunk bőrgombásság esetén?

A tünetek változatosak lehetnek. Az emberekhez hasonló  szabályos kerekded, kipirult, középen gyógyuló foltok ritkábban alakulnak ki, ellenben főleg a fejen, füleken, lábvégeken jelentkező, méretében és eloszlásában is szabálytalan szőrtelen, korpás vagy száraz felszínű foltok jellemzőek lehetnek a kórképre. Súlyosabb esetekben a teljes test érintetté válhat, a szőrszálak töredezettek és matt fényűek lesznek, a bőrfelület szárazabbá és korpássá válhat. Az elváltozások legtöbbször nem viszketnek, de ez alól lehetnek kivételek. Másodlagos bőrfertőzések vagy parazitózisok egyidejű jelenlétekor gyakori a viszketés fokozódása.
Ritkább esetekben a szőrtüszők és a bőr mélyebb rétegei is érintetté válnak, melynek eredményeként körülírt bőrgyulladás alakul ki, amit kerionnak nevezünk. Perzsa macskáknál ritkán a dermatophyták a bőr alatti göböket és sipolyozó bőrgyulladást okoznak, melyet pseudomycetomának hívunk. 

Hogyan diagnosztizálható a bőrgombásság?

Esetenként (főleg fiatal állatoknál) a jellemző bőrtünetek már erősen gyanút keltőek lehetnek, főleg több állat egyidejű fertőzése esetén. A diagnózisunkat segítheti, hogy egyes Microsporum canis törzsek kifejezett almazöld fluoreszcenciát mutatnak az ún. Wood-lámpa fényénél és a fertőzött szőrszálak ezáltal láthatóvá tehetők. Ezen szőrszálak mikroszkópos vizsgálatával (trichogram) és mikrobiológiai tenyésztésével igazolható a fertőzés. Bőrkaparék-vizsgálat szintén alkalmas lehet az érintett bőrfelszín fertőzöttségének kimutatására, de akár fogkefével gyűjtött szőrmintát is küldhetünk a laboratóriumba (ún. McKenzie-féle fogkefe technika).
A bőr mélyebb rétegeit érintő fertőzések gyanújakor a bőrbiopsziás mintavétel lehet segítségünkre, ahol speciális festéssel kimutathatók a mintában lévő gombaelemek.
Az utóbbi időben a dermatophyták jelenlétét (DNS-ét) a minták speciális, ún. PCR vizsgálatával is megerősíthetjük.

Hogyan kezelhető a bőrgombásság?

A kezeléshez szájon át alkalmazott (szisztémás) és helyi terápiát is használunk. A legfőbb célunk a fertőzés hosszának csökkentése és a terjedésének megakadályozása.
Szájon át különböző fungicid (gomba ellen hatékony) készítményeket (itrakonazol, terbinafin legtöbbször) használunk viszonylag hosszú ideig (minimum 10 hétig, két negatív tenyésztési eredményt követően). Helyi kezelésként fungicid samponokat és lemosó oldatokat alkalmazhatunk heti 2-3 alkalommal.
A környezet fertőtlenítése szempontjából a legfontosabb a fertőzést fenntartó szőrszálaktól való mentesítés. Ezt például rendszeres porszívózással, takarítással tudjuk elérni. A fekhelyeket érdemes lecserélni, a huzatokat és ruhákat szőrmentesíteni és kimosni. A padló és tárgyak fertőtlenítésére tízszeresére higított hypo alkalmazható. 

Malassezia dermatitis

Élesztőgomba (malassezia) okozta bőrfertőzés kisállatokban

Mi okozza az élesztőgomba okozta bőrgyulladást kisállatokban?

A panaszokat egy Malassezia nevű élesztőgomba okozza, ezen belül is legtöbbször a Malassezia pachydermatis nevű gombafajt azonosíthatjuk a mikrobiológiai tenyésztések során.  Ez  egy speciális szaprofita gomba, mely a bőr felső hámrétegében, a hallójáratokban, bizonyos nyálkahártya-felszíneken (pl. száj- és végbél környéke) és a bűzmirigyben normál körülmények között is megtalálható.
Egészséges egyedekben ezek a mikróbák nem okoznak panaszokat, amennyiben viszont valamilyen háttér-ok miatt a bőr ellenállóképessége meggyengül, az élesztőgombák a felületen (bőrfelszín, hallójáratok) elszaporodnak és ez vezet a jellegzetes tünetek kialakulásához. 

Fontos megjegyezni, hogy az élesztőgomba-túlszaporodás legtöbbször nem fertőző! (emberekre kis eséllyel terjedhet csak (kis zoonotikus potenciál), legtöbbször semmilyen panaszt nem okoz, mint ahogy a környezetükben élő társaiknak sem). 

Milyen háttér-okok vezetnek az élesztőgombák túlszaporodásához? 

Minden olyan betegség, mely a bőr immunrendszerét gyengíteni képes, lehet oka az élesztőgombák bőrfelszíni elszaporodásának. 

Leggyakrabban különböző allergiás bőrbetegségekben (atópia, eleségallergia, bolhanyál-allergia, kontakt allergiák) találkozhatunk vele. Ezekben az esetekben a bőr gyulladásán kívül még a faggyútermelése is fokozódik, ami kedvez az élesztőgombák szaporodásának. Sajnos sok esetben magukra az élesztőgombákra illetve anyagcsere-termékeikre is allergiás reakció alakulhat ki az állatok bőrében, ami a tüneteket és a viszketést tovább súlyosbítja. 

Ritkábban hormonális (pajzsmirigy-alulműködés, ún. Cushing-betegség) vagy egyéb belgyógyászati betegségek (pl. daganatok, cukorbetegség stb.) okozzák a gombák túlszaporodását. 

Egyes kutyafajtákban kifejezett genetikai hajlam van a kórkép kialakulására: west highland white terrier, basset hound, Cocker spániel, máltai selyemkutya, csivava, uszkár, tacskó.

Macskák esetében devon rexek esetében feltételeznek genetikai hajlamot, de leggyakrabban rosszindulatú daganatos folyamatok (hasnyálmirigy- máj vagy béldaganatok) és vírusos megbetegedések (macska AIDS-FIV vagy macska leukózis- FeLV) vezethetnek ezen bőrfertőzés kialakulásához. 

Milyen tüneteket tapasztalhatunk az élesztőgombák túlszaporodása esetében?

Kutyák esetében többször tapasztalhatunk súlyosabb tüneteket, de macskáknál is előfordulhatnak. 

A bőrtünetek nagyon jellemzőek lehetnek: a bőrpíron kívül gyakran az érintett bőrterületek extrém módon viszkethetnek, a bőr ezáltal sebessé, később vastagabbá (akár, mint a rinocéroszok bőre) is válik, vaskos redőket vethet.

Jellegzetes az ilyenkor tapasztalható zsírosabb tapintat, az erőteljesebb, tapadós korpásodás a bőrfelszínen és a sokszor társuló igen kellemetlen szag, melyet érett sajthoz, élesztőhöz vagy akár a lábszaghoz 🙂 szoktak leginkább hasonlítani. 

A hallójáratokban élesztőgomba-fertőzés jele lehet a nagy mennyiségben termelődő barnás, zsíros jellegű fülváladék, a fül viszketése, a hallójárat bőrének megvastagodása. Emiatt a hallójáratok beszűkülése, elzáródása sem ritka.

A lábvégek gyulladása, fokozott nyalogatása, viszketése, kipirultsága, szőrhiánya és a karmok barnás elszíneződése mögött is gyakran azonosítjuk a Malasseziákat. 

A folyamatot sokszor komplikálják másodlagos bakteriális bőrfertőzések is. 

Hogyan azonosítjuk az élesztőgomba okozta bőrfertőzést? 

Számos lehetőségünk adódik a bőrfelszíni élesztőgombák azonosítására jellegezetes,kuglira jellemző alakjukalapján:

• Bőr lenyomati citológiai mintavétel tárgylemezzel (kis üveglap)
• Bőr lenyomati citológiai celluxos mintavétel egy cellux-darab segítségével
• Bőrkaparék vizsgálat szikepengével: ezek a jminták azonban könnyen kiszáradnak, helyette a steril vattapálcával táptalajba süllyesztett minták megfelelőbbek lehetnek
• A fülekből, lábujjak közti vagy karomágyi területekről fültisztító pálcával vesszük a mintákat, majd kenjük ki tárgylemezre
• Bőrbiopsziás mintavétel: nem rutinszerű, invazívabb szövettani vizsgálat legtöbbször altatásban vagy helyi érzéstelenítsében

Legtöbbször a lenyomati mintákkal könnyedén láthatóvá tehetjük ezeket a mikróbákat és a számukat, a túlszaporodás mértékét is megállapíthatjuk, ezáltal a kontroll vizsgálatok alkalmával is jól nyomonkövethető ezekkel a módszerekkel a terápia sikere. 

Hogyan kezelhetjük az élesztőgomba okozta bőrfertőzést kisállatokban?

A kezeléshez a bőrtünetek súlyossága és kiterjedtsége függvényében számos terápiás lehetőség közül választhatunk. 

Helyi kezelések esetében elérhetők olyan samponok, melyek antibakteriális hatóanyagukon túl gomba-ellen is hatékonyak, ezáltal hetente kétszer történő alkalmazásuk sokat javíthat a gombás- és bakteriális bőrfertőzés okozta tüneteken.
Egyes készítmények kifejezetten jó zsíroldó- és korpásodást gátló hatásúak, melyek segíthetnek a fokozott faggyútermelést visszaszorítani és ezáltal csökkenteni az élesztőgombák számát a bőrfelületen.
Elérhetők oldatok, spray-k vagy krémek is, melyeket kisebb testfelszínekre használhatunk. Napi kezelésekre a nehezebben elérhető testfelületekre törlőkendőket is előszeretettel javaslok.
A hallójáratok fertőzése esetén a zsíroldó hatású oldatok működnek hatékonyabban. 

Szájon át is alkalmazunk időszakosan gomba-elleni készítményeket (itrakonazol, terbinafin) súlyosabb vagy kiterjedtebb, régóta fennálló vagy rendszeresen visszatérő bőrtünetek esetében. 

Fontos kiemelni, hogy bármely gomba-elleni terápia csak akkor lesz igazán hatékony, ha a háttér-betegséget (legtöbbször allergiás bőrbetegséget) is sikerrel kezeljük!

MRSP tájékoztató tulajdonosoknak

Kedves Tulajdonosok!

Az alábbiakban olvashatnak részletes tájékoztatót az ún. meticillin-rezisztens Staphylococcus pseudintermedius bőrbaktérium okozta fertőzésekkel, azok tüneteivel, kezelésével és a fertőzés elkerülésének módszereivel kapcsolatban.

Nyomtatható MRSP tájékoztató tulajdonosoknak

A tájékoztató alapját az alábbi honlap szolgáltatta: https://www.wormsandgermsblog.com