Örökletes szőrtüsző rendellenességek (follicularis dysplasia)
Olyan örökletes bőrbetegségekről van szó ezekben az esetekben, melyek a szőrszálak defektusával vagy a szőrtüszők/ szőrhagyma rendellenes fejlődésével vannak összefüggésben. Ezeknek a betegségeknek a közös tulajdonsága és következménye, hogy előbb-utóbb átmeneti vagy tartós szőrhiányos állapotokat (alopeciát) hoznak létre. Az alábbiakban pár ilyen bőrbetegséget mutatnék be a teljesség igénye nélkül a gyakoribb kórképeket kiemelve.
- Veleszületett szőrhiány/ alopecia: ebben az esetben a szőrhiány már születéskor vagy legkésőbb pár hetes életkorra kialakul. Egyes tenyésztési trendek eredményeképpen erre a tulajdonságra szelektáltan alakultak ki a ma már elfogadott “kopasz” fajták is, mint a kínai vagy mexikói meztelen kutya, az amerikai kopasz terrier vagy macskák közül a szfinxek. Ez tehát egy örökletes, szőrtüszőket, illetve esetenként a bőr külső rétegét érintő defektus eredménye. Ezeknek az állatoknak a bőre sérülékenyebb, faggyú-és verejték-termelési zavarokkal, könnytermelési problémákkal, fogászati gondokkal is egyidejűleg terheltek lehetnek.
- Fekete szőrök follicularis dysplasiája: ez egy igen ritka, kifejezetten a fekete szőröket-szőrszálakat érintő megbetegedés. Ennél fogva fekete, bicolor vagy tricolor színű kutyákban találkozhatunk vele (pl. Border collie, papillon, basset hound, cavalier spániel, tacskó, pointer, pincher gyakrabban érintettek). A probléma itt a szőrszálakban lévő festékanyag, a melanin rendellenes felhalmozódásához köthető. Ezek a kutyák normál szőrzettel születnek, de pár hetes korra a fekete szőrszálaik kifakulnak, majd kihullanak átlagosan 6-9 hónapos korukra.
- Színmutációs alopecia/ color dilution alopecia: ritka örökletes bőrbetegség, hasonló az előző kórképhez, mert itt is a szőrszálakban lévő pigmentanyag rendellenes felhalmozódásáról van szó. A folyamat meggyengíti a szőröket, ezáltal könnyen törnek és lassan nőnek vissza. Ez a betegség kifejezetten a kék vagy fakó színű színváltozatokat érinti és fokozatos, lassú szőrvesztéssel jár. A tünetek később, fél éves kor és 3 éves kor között alakulnak ki legtöbbször a nyaki-háti szakaszt érintve. Minél világosabb az adott színváltozat, annál korábbi és kiterjedtebb elváltozásra lehet számítani.
Leggyakrabban érintett fajták: pincher, tacskó, dán dog, whippet, olasz agár, yorkshire terrier, uszkár, csivava, boston terrier
- Pattern baldness/ foltos kopaszság: több formáját lehet elkülöníteni, leggyakrabban tacskókban, agarakban, boston terrierekben találkozhatunk a kórképpel.
A tacskók füleket érintő szőrhiánya egy fokozatosan rosszabbodó, általában mindkét fület érintő betegség, mely 8-9 éves korra mindkét fülkagyló teljes kopaszodásához vezethet. Más testrész nem érintett.
Az agaraknál jellemzőbben a combok hátsó élénél alakulhat ki körülhatárolt szőrhiányos állapot.
Leggyakoribb formájaként a szőrhiány a fülek előtti és mögötti részekre, a nyak alsó részére, a hasaljra és a combok hátsó részére összpontosul. Ezt a formát sokszor láthatjuk tacskókon kívül csivaváknál, boston terriereknél, olasz agárnál, whippeteknél. A szőrhiány 1 éves korra lesz látványosabb, de más testrészek később sem lesznek érintettek. Ha közelebbről megvizsgáljuk, valójában nem is teljesen szőrtelenek ezek a részek, apróbb, miniatűr szőrszálakat legtöbbször láthatunk, mely jellemző erre a betegségre. - Egyéb follicularis dysplasiák: lehetnek olyan szőrtüszőt és szőrszálakat érintő örökletes rendellenességek is, melyek nem szőrszínhez kötöttek és több kutyafajtát is érinthetnek. Ezek általában 1-4 éves korra kialakuló szőrhiányként jelennek meg pl. szibériai huskyk, pincherek, airdale terrierek, boxerek, angol bulldogok, weimari vizslák egyes egyedeiben.
A törzsi (“flank”) alopecia egy ciklikus, legtöbbször tavasszal vagy ősszel kialakuló szabálytalan szőrhiányt jelent. Érdekessége, hogy a szőrszálak itt 1-4 vedlési folyamatot követően maguktól is visszanőnek, tehát ez legtöbbször egy átmeneti állapot, ami azonban ismétlődhet. A pontos oka ismeretlen, angol bulldognál és boxereknél sajnos állandósulhat is.
A nyírás utáni alopeciát leggyakrabban szőrnyírások (műtét, hasi ultrahang után pl.) után tapasztalhatjuk. Ilyenkor a lenyírt szőrzet hosszú ideig nem vagy csak foltokban nő vissza, de a bőrfelületen semmilyen más elváltozást nem látni.
Hogyan diagnosztizálhatók a follicularis dysplasiák?
Legtöbbször a szőrszálak vizsgálata (trichogram) segíthet az adott kórképek felderítésében vagy kizárásában. A szőrszálak sok esetben ilyenkor rendellenesek, megváltozik az alakjuk, méretük, a bennük lévő pigment eloszlása. Kellő gyakorlattal mindezeket gyorsan és a klinikai tünetekkel összevetve felállíthatjuk a feltételezett diagnózist. Amennyiben bizonytalanabbak vagyunk, a bőr szövettani vizsgálata (bőrbiopszia) lehet a segítségünkre.
Hogyan kezelhetők a follicularis dysplasiák?
Sajnos ezek az örökletes bőrbetegségek nem gyógyíthatóak és fokozatosan erősödő szőrvesztéssel járnak. Ezeknél a szőrhiányos állapotoknál gyakran tapasztalhatók másodlagos bakteriális vagy gombás bőrfertőzések, melyek viszketéssel, korpásodással és bőrgyulladással járhatnak. A tüneteket helyi fertőtlenítő vagy korpásodást gátló samponokkal, balzsamokkal, habokkal vagy esetenként szájon át adott antibiotikumokkal kezelni szükséges. Bizonyos tanulmányok szerint melatonin és B3 vitamin (niacinamid) jótékony hatású lehet ezeknél a folyamatoknál
Jó hír, hogy esztétikailag ugyan zavaró bőrbetegségről van szó, ugyanakkor nem halálos, nem igényel immunszupresszív terápiát. Figyelni kell, hogy ezeknek az állatoknak a bőre sérülékenyebb lehet, ezért ruhával, az UV sugárzás káros hatásaitól fényvédő krémekkel védeni szükséges őket. Bőrtáplálók, rendszeres megelőző samponos kezelések javasoltak életük végéig.